2 órája
Időtálló könyvtár: sokszor temették, de még mindig van rá igény
Bár sokan megkérdőjelezik 2024-ben a könyvtárak létjogosultságát, az ott dolgozók úgy látják, az intézmény időtálló. A kor kihívásaival azonban szükséges, hogy változzon, ezért ma már jóval több egyszerű könyvkölcsönző helynél.
Vajon szükség van-e a könyvtárakra még 2024-ben? Milyen feladatkört tudnak betölteni a digitalizálódott világban? Ezt a kérdéskört jártuk körül a szegedi Somogyi Károly Városi Könyvtár munkatársaival az Országos Könyvtári Napok apropóján. Sikaláné Sánta Ildikó igazgató, valamint két kollégája, Dobosné Brezovszky Anikó és Sinka Márta hatalmas lelkesedéssel beszéltek munkájukról és annak hasznosságáról, amelynek létjogosultsága számukra megkérdőjelezhetetlen.
A könyvtáros már nem csak a kockás szoknyában üldögélő nő
A könyvtár nem más, mint az információk gyűjtőhelye. Éppen ezért minden korban nélkülözhetetlen volt, ahogyan ma is, amikor az információ egyre nagyobb érték. De persze szükséges, hogy tudja követni a társadalmi változásokat, éppen ezért maga a könyvtár is folyamatosan változik
– fogalmazott Sikaláné Sánta Ildikó.
Ez a változás pedig szerinte az utóbbi évtizedekben láthatóan fel is gyorsult.
– Valószínűleg a legtöbbekben még mindig az a sztereotípia él, hogy a könyvtáros az a szemüveges, kockás szoknyás nő, aki ül a könyvek között és katalógusokat rendezget. Amikor én a 80-as években lediplomáztam, valóban még papírokat keresgéltünk a katalógusszekrényben és az volt a legfőbb feladatunk, hogy az olvasók kérdéseire megadjuk a legrelevánsabb választ könyvek, folyóiratok segítségével. Akkoriban még nem volt internet, ahol bárki választ találhatott a kérdéseire, így mi voltunk a két lábon járó világháló – mosolygott a könyvtárigazgató, aki szerint lényegében most is ugyanezt csinálják: információkat tárolnak, dolgoznak fel és közvetítik. Csak a katalógusokat időközben digitalizálták, és nem régi kódexekben, hanem online adatbázisban keresnek.
Egyre több könyvet kölcsönzünk
A könyvtárakat még ma is a legtöbben könyvek táraként azonosítják, ahová az olvasni szeretők járnak kölcsönözni.
– Természetesen még mindig ez a legkiemeltebb tevékenységünk. Összesen egymillió darabos az az állomány, amelyet könyvek, folyóiratok, nyomtatványok és diafilmek formájában gondozunk, ez minden évben 18-19 ezer új tétellel gyarapodik. Évente nagyjából 300 ezer könyvet kölcsönöznek ki tőlünk. Öröm, hogy összességében nincs kimutatható csökkenés a beiratkozók számában – igaz, növekedés sem. A kölcsönzött kötetek száma viszont jelentősen nő – tájékoztatta hírportálunkat a könyvtárigazgató. Mint mondta, valószínűleg a könyvek árának drasztikus emelkedése is szerepet játszik ebben: ma már 5-7 ezer forintba kerül egyetlen kiadvány, ezt sokan nem tudják kigazdálkodni. Ráadásul aki rászokik a kölcsönzésre, sokszor nem csak magának, hanem a családtagoknak is visz olvasnivalót.
A kölcsönzések számának megugrásán egyébként a Covid is segített.
– A lezárások idején nem tudtak az emberek mást csinálni, mint otthon lenni, sokan pedig így visszataláltak az olvasáshoz. Erre a helyzetre egyébként a könyvtárak reagáltak a leggyorsabban: érintésmentes kölcsönzést vezettünk be könyvautomatákkal. Sok olyan visszajelzést kaptunk, hogy ez a szolgáltatás segítette túl a szegedieket ezen a nehéz időszakon – mesélte Dobosné Brezovszky Anikó.
Van út a fiatalokhoz is
Az olvasásnépszerűsítés azonban ma már nem egyszerű feladat, főleg a fiatalok körében, akik már digitális bennszülöttek.
Három évtizeddel ezelőtt a többség számára szinte az egyetlen elérhető kultúrát a könyvek jelentették. A mai fiatalok már bárhonnan azonnal tudnak tájékozódni, ezért fontos, hogy az új helyzetben is meg tudjuk őket szólítani. Ezért használjuk már például a robotika foglalkozásokat is a könyvek népszerűsítésére, de sokszor még ilyen eszközökre sincs szükség. Hiszen ha bejönnek ide egy foglalkozásra, tudunk olyan helyzetet teremteni, hogy még a legellenállóbbak is a kezükbe vegyék és lelkesen lapozgassák a kiadványokat. Egyszerűen csak meg kell találni, mi érdekli őket
– mondta Sinka Márta.
Persze a 21. században már az sem elegendő, ha csak az épületben várják a könyvtárosok a betérőket: az olvasókért ki is kell menni az utcára. Ezért szerveznek külső helyszíneken is programokat, ahol minden alkalommal az olvasást népszerűsítik. Ilyenkor ugyanis olyanokkal is találkozhatnak, akiket a falakon belülről biztosan nem érnének el. De van, hogy ennél sokkal triviálisabb szerepet is betölt egy-egy kitelepülés.
– Előfordult, hogy így talált ránk egy fiatal diák. Azt mesélte, évek óta él a városban, de nem tudta, hogy létezik a Somogyi-könyvtár – mesélte Sinka Márta.
Közösségépítő hellyé is vált
Ugyanakkor a könyvtáraknak ma már jóval több funkciója van, mint a könyvek közvetítése. Sokak számára inkább közösségi teret jelent a könyvtár, ahova akkor is betérhet, ha nem akar olvasni.
– Mostanában felerősödött ez a közösségépítő szerep. Egyre több a könyvklub és az olyan tematikus, ingyenes programok, ahová azok is be tudnak jönni, akik nem az olvasóink. Több mint 30 klubfoglalkozást kínálunk jelenleg fiókkönyvtárainkban, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a munkahely és az otthon után a könyvtár legyen az a bizonyos harmadik hely, amely meghatározza az emberek mindennapjait – mondta Sikaláné Sánta Ildikó. Hozzátette, a közösségi programok sok estben annyira megragadják az embereket, hogy utána már kölcsönözni is visszajárnak. A fiatal felnőtt korosztályt például leginkább így, a családi programok kapcsán tudják megszólítani.
A könyvtáraknak van még egy fontos funkciója, amely szintén időtálló, ez pedig az oktatás támogatása.
Azon túl, hogy a kollégák segítséget adnak az anyaggyűjtésben egy-egy dolgozathoz, diplomamunkához, szerveznek iskolán kívüli, tanulást segítő programokat és rendhagyó órákat is
– sorolta Sikaléné.
Összefoglalva tehát a mai kor könyvtárosa könyveket szerez be, dokumentumokat digitalizál, kölcsönzésben segít, adatbázist épít, foglalkozásokat tart, a legfontosabb feladata azonban még mindig az, hogy megszerettesse az olvasást.
Azt kell felismerni, hogy a fiatalok most is olvasnak, csak mást és másképp, mint az előző generációk. Erre kell reagálnunk 2024-ben. Ha pedig ez sikerül, ugyanúgy nem lesz ma sem kérdés, ki fog járni 20-30 év múlva könyvtárba, mint ahogyan nem volt ez kérdés az elmúlt korokban sem. Annak ellenére sem, hogy sokszor temették már ezt az intézményt
– fogalmazott Sinka Márta.
