2024.08.04. 08:00
Megelevenedett Szőregen a történelem – GALÉRIA, VIDEÓ
Családok sokaságát vonzotta szombaton délután a Vaspálya utcába a szőregi csata újrajátszása. Ágyúdörgéstől és puskaropogástól volt hangos a környék, a közönségtől alig néhány méternyi távolságban zajlott a hagyományőrző honvédek és császári csapatok ütközete.
A becsapódás-imitációkat fogadta a legnagyobb ovációval a közönség. Fotó: Karnok Csaba
A Sorgyalog Hagyományőrző Egyesület szervezésében valósult meg a szőregi csata szombati újrajátszása a Pálya téren. A szervezők a 175. évfordulóhoz méltó emléknapot rendeztek. Korhű sátortábort állítottak fel, ahol a látogatók testközelből szemlélhették meg, hogy hogyan főztek, mit viseltek, mivel harcoltak a honvédek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején. A gyerekek szalmajátszótéren vezethették le fölös energiáikat a nagy ütközet előtt, a hadtörténet iránt érdeklődő felnőttek történészekkel folytatott kerekasztal-beszélgetés során ismerhették meg a szőregi csata előzményeit, körülményeit és eseményeit.
Az emléknap leglátványosabb programpontja délután ötkor kezdődött, a sportpálya közönség számára kijelölt széle gyorsan zsúfolásig telt. A polgárőrök folyamatosan kérték a látogatókat, hogy maradjanak a kijelölt biztonsági sáv mögött. A csatakezdés után nem sokat kellett várni, míg kiderült, miért volt szükség a fokozott elővigyázatosságra.
Több mint tíz hagyományőrző egyesület részvételével zajlott a csata újrajátszása, az ország minden részéről érkeztek katonák, sőt olasz vezényszavakat is lehetett hallani.
Először a felderítő honvédek vonultak tűzharcba a császári csapatok ellen, hogy felmérjék az ellenség haderejét. Sorra egymás után dörrentek el az elöltölős, egylövetű muskéták, látványos füstöt lövellve ki a puskacsövekből. Az összecsapásnak kommentátora is volt, Vass László hagyományőrző honvéd ezredes, az 1848/49-es Szabadságharc Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület elnöke avatta be a szőregi csata kulisszatitkaiba a nézőket. Elmondta, hogy a puskákkal percenként egy golyót lehetett kilőni, egy katona 18-20 tölténnyel vonult ki a harcmezőre. Ha ezt a mennyiséget ellőtték, ki kellett tisztítani a fegyvert meleg vízzel, hogy újra használhatóvá váljon. Meleg víz híján alternatív megoldáshoz kellett folyamodniuk a katonáknak, amelyhez sok folyadékot vittek be szervezetükbe.
Megelevenedett Szőregen a történelem – GALÉRIA: Karnok Csaba
A felderítők után a gyalogság és a tüzérség haditechnikáiból is látványos, korhű ízelítőt kapott a közönség. A szintén elöltöltős, egylövetű ágyúkat kasok mögé rejtették. Elhangzott, hogy az ágyúk lőtávolsága 2-2,5 kilométer volt. Ahogyan a puskákba, úgy az ágyúkba sem került golyó, csak puskapor, mégis megalapozott volt a szervezők és a polgárőrök elővigyázatossága. A közönség ugyanis becsapódásélménynek is részese lehetett. Az ágyúdörgést becsapódás-imitáció révén magasba csapó lángokkal kísért robbanások követték.
Elhangzott, hogy a honvédek hiába voltak létszámfölényben, Dembinski 42 ezer embernek parancsolt, közülük körülbelül tízezer volt a lovas, a gyalogság felének azonban nem volt normális fegyvere, egyharmaduk kaszával küzdött. Ráadásul hiába volt száz ágyúja a magyar félnek, ebből mindössze ötvenet állított hadrendbe Dembinski, míg Haynau mind a 199 ágyúját hadba fogta. Majd a szegedi városháza tornyából szemlélte az ütközetet.
Noha a hagyományőrző csata nem vérre ment, természetesen „sebesültből” és „halottból” is akadt bőven a csatatéren. Az ütközet valósághűségét jól példázza az a történet, amelyet Vass László osztott meg érdekességként a csata közben a közönséggel. Elmondta, hogy egy korábbi hagyományőrző csata alkalmával a biztosításként posztoló mentők az első összeeső katonákért berohantak a harcmezőre. Ahogy elmondta, alig sikerült meggyőzni a mentősöket, hogy a sérültek valójában nem szorulnak ellátásra.
