Sorozatkritika – The Boys: 4. évad

Eric Kripke sorozata anno azzal szerzett nevet magának, hogy teljesen kifordította magából a szuperhősvilágot. Az ún. Hetek tagjai perverz, pszichopata gonosztevők, akiket a médiának hála mégis világmegmentőként ünnepel a közönség. Egyetlen csoportosulás létezik csupán – a címbéli Fiúk csoportja –, akik abban érdekeltek, hogy megtörjék végre a Hetek rémuralmát. Akit mindenképpen le kellene fegyverezni, az nem más, mint Hazafi, a legnagyobb erejű szuperhős, aki egyszersmind a legnagyobb pszichopata is mind közül.

A sorozat előzményei

A The Boys ellenállhatatlan vonzereje három dologban rejlik: a már említett érdekfeszítő alapkoncepcióban, a rendkívül explicit látványvilágban és nem utolsósorban a hihetetlenül izgalmas karakterekben. Butcher és Hazafi kettesben is elvinnék a showt, de nem kell, hogy elvigyék, hiszen itt van még – a teljesség igénye nélkül – Hughie, Csillagfény, Kimiko, Mélység, illetve bizonyos epizódszereplők, mint például Katonasrác vagy Viharfront. Közülük mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, hiszen legtöbbjük esetében nem csak a személyiség érdekes, hanem a sztorijuk és/vagy a motivációjuk egyaránt. No, de most egy időre függesszük fel a korábbi évadok iránti ódák zengését, és lássuk inkább, kitart-e ez a lendület az aktuális évad egészében!

Érdektelen epizódok

A rövid válasz úgy hangzik, hogy sajnos nem mindig. Úgy tűnik, a 4. évadban mintha kevesebb lenne a funkcionális anyag, több a töltelék. Anno a korábbi évadok epizódjairól gyakorlatilag le sem tudtam venni a szemem, most ez a varázs sokszor elillant. Több olyan epizód is van, ami vagy nem elég érdekes, vagy végül nem fut ki sehová. Hughie például az évad első felében nem csinál semmi érdemlegeset, csak édesapja halálos ágyánál lamentál. Szó mi szó, a Simon Pegg által alakított apuka utolsó napjának bemutatása igazán szívszorítóra sikerült. Hughie hoz egy döntést, amit aztán megbán, bűntudata azonban nem tart sokáig, holott inkább ezzel foglalkoztak volna az alkotók, nem azokkal az unalmas és sehová sem tartó siránkozásokkal, amik a kórterem körül zajlanak.

Franci szála is ugyanilyen érdektelen, és itt most meg kell említenünk, hogy a két politikai oldal között eddig remekül egyensúlyozó The Boys ezúttal igencsak részre hajlott. Azt azért ne mondjuk, hogy woke lett, de közel került hozzá. Franciból például egy hősszerelmes meleget csináltak, amivel alapjában véve nem lenne gond, de a kapcsolatában rejlő drámaiság végül nem fut ki sehová, akárcsak Hughie fentebb már említett személyes tragédiája.

Letaglózó jelenet

Nézzük az erősebb karaktereket! Butcher már az előző évad végén megkapta a rossz hírt: rákos beteg. Ennek megfelelően az évad zömében csak teng-leng, semmi produktívat nem csinál. Sosem gondoltam volna, hogy valaha arra jutok, hogy bizony Butcher is lehet unalmas. Vele kapcsolatban csupán két jelenet akadt, ami emlékezetesre sikerült: az egyik az, amikor kiderül, hogy már elhunyt embereket hallucinál, a másik pedig az évad legvégén lezajló mészárlása. Ez utóbbi végre egy bátor lépés volt az alkotók részéről, hiszen a Butcher-féle mészárlás során egy igazi vezéregyéniséget veszített el a szupitársadalom, illetve maga a sorozat. Ha ugyanis végiggondoljuk: eleddig még nem volt elég bátor a The Boys ahhoz, hogy kinyírjon egy fontos szereplőt. Most végre megtörtént, méghozzá micsoda letaglózó jelenet során!

A hazafi

Természetesen ki kell térnünk Hazafi karakterére is. Sokszor vele kapcsolatban is azt érezheti a néző, hogy az alkotók nem igazán tudnak újat mondani/mutatni, jóllehet Antony Starr annyira zseniális ebben a szerepben, hogy Hazafit még akkor is elnéznénk, ha egész évad alatt semmi mást nem csinálna, csak tejet lefetyelne egy átlátszó ibrikből. A legizgibb Hazafi-jelenetek talán azok, amikben együtt szerepel egy új karakterrel, Bölccsel. Bölcs feltűnése képes feszültséget hozni a szinte végig csak takaréklángon működő sorozatba, hogy aztán – némileg meglepő módon – ez a karakter is kifulladjon. A másik új arccal, Petárdával még ennyit sem tud kezdeni a sorozat, úgyhogy a vörös hajú Hazafi-imádó nyugodtan kezet foghat például Mélységgel vagy akár Csillagfénnyel, akik már az előző évadban is csak vergődtek.

Jön az ötödik

Összességében milyen is lett a 4. évad? Úgy tudnám jellemezni, mint egy vihar előtti csendet. Csak a záró epizódra pörgött fel igazán, hogy aztán az utolsó 10-15 percben a legmagasabb fordulatszámon pörögjenek az események. Az univerzumépítést nem igazán bővítették ezek a részek, és sajnos a különböző karakterek sem kaptak extra mélységeket. Mégis azt mondom, nem kell aggódni, mert szerintem az 5. (és egyben utolsó) évad mindenért kárpótolni fog.