Szeged szentjéről nyílt kiállítás - GALÉRIA

Aki ismeri Bálint Sándort, a legszögedibb szögedit, az büszkén vallhatja meg szegedi identitását. Egy olyan hitvalló tudósról beszélünk és emlékezünk rá, aki mert szegedi, alsóvárosi és krisztusi lenni, mert tudóssá válni, és mert embernek maradni: őszinte, tiszta és hűséges

Ezt a hűséget nemcsak leírta, hanem megélte. Amit vallott, arról tanúságot tett. Bárkivel beszél az ember kortársai közül, mindenki nyugodt szívvel mondja ki, hogy Bálint Sándor egy szent ember volt már életében is, az életszentség hírében állt. Mert egyszerű lenni, csendben élni, dolgozni, és ráhagyatkozni arra, aki őt meghívta. Tudós volt és szent. Bizonyította, hogy lehet a tudományban felnövekedni úgy, hogy valaki felismeri a tudásban, a rációban Isten jelenlétét. Bálint Sándor a tudomány minden terén rátalált Istenre. A teremtményben a teremtőre, a világban, amelyet olyan sokszor negatív jelzőkkel illetünk, rátalált a jóra. A jót akarta keresni az emberben, a hétköznapokban

Sokszor azt gondoljuk, hogy a szentek naivak voltak. Nem. A szentek tiszta szívűek voltak, ezért merték és tudták meglátni a jót a világban, a másik emberben, mindabban, ami velük történt. Bálint Sándor még abban is jót látott, amikor a bíróság elé került. Még abból is tanulni akart, tisztán kijönni, hogy soha ne tudja meg, hogy ki volt, aki feljelentette. Nem akart haragudni. Erre a tisztaságra vágyik a mai ember, társadalom, közélet, művészvilág. Tanuljunk Bálint Sándortól, a szentektől, akik közöttünk éltek, jártak!