Isten ölelését jelképezi a sátor

A lényeg, hogy lehessen látni a csillagokat a tetőn át. A sátornak minimum három oldalúnak kell lennie, mert így tudja azt jelképezni, hogy az Örökkévaló körbeölel bennünket. Másrészt azt is szimbolizálja, hogy mi az, amit ezen a világon hátrahagy az ember. A sátorba lépve szembesülünk azzal a fontos kérdéssel, hogy van-e értelme a vagyon felhalmozásának szentelni az életünket, hiszen a végén minden hátramarad. Házi munkán kívül mindent lehet a sátorban csinálni, a napi három főétkezést ott kell eltölteni. Izraelben sokan a sátorban is alszanak 

Talán legismertebb az a midrási hasonlatrendszer, amely a négy növényt a zsidó nép négy embertípusához hasonlítja. Eszerint a jó ízű és illatú etrog jelképezi azokat a zsidókat, akik jártasak a Tórában és annak szellemiségében élnek. A luláv, amelynek jó íze van – gondolunk itt a datolyára –, de nincs jó illata, szimbolizálja azokat az embereket, akik Tóra-tudósok ugyan, de mégsem a Tóra szellemében cselekszenek. A hádász, amelynek nincs íze, viszont kellemes az illata, azokhoz a zsidókhoz hasonlít, akik nem ismerik a Tórát, de mégis igaz emberek, akik jó tetteikkel tűnnek ki társaik közül. Végül pedig az árává, amelynek se íze, se illata, azokat szimbolizálja, akik haszontalanok, sem tudásukkal, sem tetteikkel nem járulnak hozzá a világ előremozdításához. Mégis azt mondja az Örökkévaló, hogy mindet egy csokorba kell kötni, hogy hassanak egymásra, javítsanak egymáson, mert csak így alkothatnak egységet 

A Szentély idejében a szukkot ideje alatt hét napon át mutattak be áldozatokat a világ népeinek nevében is. A nyolcadik nap – innen a smini, vagyis nyolcadik szó – azonban csak a zsidóké volt, ilyenkor csak a saját áldozataikat mutatták be. Smíni áceretkor a szukkoti sátrakból visszaköltözünk a házba 

Ilyenkor körmenetet tartunk, kivisszük a Tórát az utcára. Azért fejezzük be és közvetlenül utána kezdjük el újra a Tóra olvasását, mert ezzel is jelképezzük, hogy a tanulásnak soha nincsen vége