Terítéken Olaszország ízei és irodalma

Első alkalommal a mai kortárs olasz könyvekről beszélgetünk. Szó lesz Elena Ferrante rejtélyes személyéről, Sarah Winman Csendélet című könyvéről. Habár Winman angol író, de a cselekmény túlnyomó része Olaszországban játszódik

Érzékeny vagyok az illatokra, az ízekre. A könyvekben is mindig ezeket keresem, és most nem csak receptkönyvekről beszélek, hanem regényekről, varázslatos történetekről, amikben mindig megjelenik egy étel, egy közös étkezés, vagy csak egy falat édesség és a gyógyírt hozó sütemény. A Harry Potterben a híres roxforti lakomák, Zafón regényeiben a spanyol desszertek, Jane Austen almás finomságai vagy Agatha Christie angol húsos pitéi. Még az Elfújta a szélben is emlékszem - pedig már több mint 10 éve olvastam -, hogy a történet elején az ételek a gazdagságot, a jómódot szimbolizálták, majd a polgárháború kitörése után Scarlett mindent megtett, hogy a sok éhes szájat etesse… Az ízek minden történetben ott vannak. Megkeresem őket, és elhozom azoknak, akik olvassák a blogomat 

Az írás sokáig menedékként szolgált. Naplót vezetek, és most már a blogot is rendszeresen írom. A főzés, a finom ételek is fontos szerepet töltenek be az életemben. Imádom a házi kosztot, vasárnaponként a konyhában anyával és a nővéremmel mindig együtt főztünk. Legkedvesebb emlékeim között szerepel, amikor a nagymamám beállított egy-egy tepsi házi süteménnyel. Régi receptkönyvét nagy becsben tartom. Örökségem a főzés iránti szenvedélye. Ezt a szeretetet – az olvasás, az írás, az evés és a sütés-főzés iránti szenvedélyemet ötvözöm a blogomon