44 évesen érte a halál egy osztrák autóúton Zoltánfy Istvánt – ezt a festményét szinte minden szegedi ismeri

1988. augusztus 13-án Ausztriában, néhány kilométerre a magyar határtól, autóbalesetben elhunyt Zoltánfy István szegedi festőművész. 44 éves volt, 17 éves lányával utazott – a héten töltötte volna be 75. életévét, ha nem hajt bele a farmotoros Skodába hátulról egy ittas osztrák sofőr Gattendorf közelében. Németországba indultak nagyobbik lányával, Máriával, aki a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziumban tanult ekkor – múzeumokat, templomokat terveztek megnézni. Szeptember 17-én avatták fel a szegedi festőművész emléktábláját a Tömörkényben, ahol 1966-tól egészen 1988-as haláláig tanított. Lapunk tudósítását az eseményről itt olvashatják.

Lánya annak köszönheti az életét, hogy nem volt bekötve. Kirepült az autóból, míg édesapja szörnyethalt a kigyulladó Skodában. Máriát Bécsben, Szegeden és később Budapesten is gyógyították, írtuk korábbi cikkünkben. Kolléganőnk, Fekete Klára abban a napsugaras házban beszélgetett a művész családtagjaival, amit Zoltánfy néhány hónappal a tragikus végű út előtt vásárolt meg. Romos állapotban került a birtokába, saját kezével tervezte felújítani, a munkának a baleset nyarán neki is látott – sajnos özvegyére maradt a befejezés.

A festmény a Temesi-regény borítóján

A kép, amit a cikkben megmutatunk, Temesi Ferenc Por című regényének a borítóján látható – a regénybe itt bele is olvashatnak. A festmény címe: Kocsma. „Zoltánfyval először Temesi Ferenc Por című könyvén találkoztam. Az első kötet borítóján ugyanis a Kocsma című alkotás szerepel. Olyasmi volt az a kép, mint egy időablak. Az éppen valami ismeretlen felé átbillenni készülő világunkban az eltűnőfélben lévő múlt egy hiteles szelete.„ – áll Bátyi Zoltán évfordulós jegyzetében, ami a Szeged folyóirat oldalán jelent meg szeptember 17-én. A családtagok elmondták: Zoltánfy már a múlt rendszerben olyan műveket festett, amelyek a mostani értékrendnek felelnek meg, mindegyik a családhoz, az Alföldhöz, a tájhoz való kötődést fejezi ki. Stílusa az ikonográfiához és a reneszánszhoz állt közel, a hagyományok ápolását helyezte előtérbe.

A Port.hu-ra felkerült életrajzában írják: embercentrikus festő volt, művészetében a család, a generációk, az emberi kapcsolatok történelmi alakulásával foglalkozott. Képi világát, motívumkincsét az alföldi és szegedi életből, az alsóvárosi napsugaras házak vidékéről, a kocsmák, gyármellékek, családi otthonok miliőjéből merítette. Művészetében felfedezhető a korareneszánsz, a szürrealizmus, a népi-naiv festészet hatása, ahogy a fotográfiáé és a filmé is. Emberként visszafogott, nyugodt természetként ismerték, igazi jelenség volt, ahogy feltűnt a szegedi köztereken. Művészetét, személyiségét, életét mára legendák övezik.

A kezdetek

Általános iskolásként, Vlasics Károly és Tápai Antal segédlete mellett kezdett el foglalkozni képzőművészettel, eleinte főleg szobrászattal a Tábor utcai szabadiskolában – írja a kezdetekről a Wikipédia. Tehetsége hamar megmutatkozott, 1958-ban első díjat nyert a Népszabadság országos gyermekrajz pályázatán.

1963 és 1967 között a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanult, mestere Vinkler László volt. Főiskolás korában állított ki először, 1966-ban – 2 évvel később a legfiatalabb szegedi festőként már két képpel szerepelt Magyar Nemzeti Galériában, a Szeged festészetét bemutató kiállításon. Ezután tárlatok sora következett, művei rangos külföldi kiállításokon is szerepeltek, díjak sorát vette át – díjainak és kiállításainak listáját megtalálják a Wikipédián és a Port.hu-n. 2000-ben felvette a nevét a deszki általános iskola – a művész Deszken született -, 2014-ben állították fel mellszobrát az iskola előtti téren. 2010 óta Szegeden utca viseli a nevét.

Művei az alábbi közgyűjteményekben láthatóak: Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Móra Ferenc Múzeum, Szeged; Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely. A szegedi REÖK 2009-ben életmű-kiállítást rendezett, előtte felhívást is közzétettek, így keresték a magánkézben lévő Zoltánfy-festményeket. Végül a szegedi és a hódmezővásárhelyi önkormányzattól, a művész szülőfalujából, Deszkről, a Móra-múzeumból, a családtól, valamint magángyűjtőktől érkeztek képek a Reök-palotába, ahol mintegy 120 alkotást állítottak ki.