SZIN – karneváli felvonulástól a rendszerváltásig

Szegedi Ifjúsági Karneválként 1964 és 1968 között rendeztek fesztivált a városban, ami a SZIN előzményének is tekinthető, míg magának a Szegedi Ifjúsági Napoknak a története három korszakra bontható: 1967 és 1989 között az MSZMP ifjúsági szervezete, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) szervezte meg, majd 2002-ig tartott a Szurdi Zsolt-féle rock klubos időszak, azt követően pedig a modern, ma is ismert SZIN története kezdődött el.

Az eredeti helyszín sem az újszegedi Partfürdő volt, a városháza előtt gyűltek össze például 1968-ban a fesztiválozók, utána a Huszár Mátyásra költözött a rendezvény, majd – miután sok volt a panasz a hangzavarra – a SZEOL-pályára. A Szurdi-féle korszakban is több helyszínes volt a program, a Dugonics téren, klubokban, a Vidámparkban és a Laposon is várták a vendégeket.

Most egy időutazásra invitáljuk az olvasókat, első állomásunk 1967. július vége.

Tizenegy különvonat jött az első SZIN-re

„Hármas embléma az I. szegedi ifjúsági napok szimbóluma. Az első jelvény a KISZ-é, a második az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodáé, a harmadik a szabadtéri játékoké. E három szervezet együttműködése hozta Szegedre az ország minden tájáról négyezer résztvevőjét július 29–30-ra. Zászlók, transzparensek és öt csinos lány – a szegedi nagyállomás KISZ-esei – fogadták szombaton reggel az ifjúsági napokra érkező különvonatok legfrissebbjét: a budapesti és kecskeméti fiatalokkal zsúfolásig telt szerelvényeket” – írta a Délmagyarország 1967-ben. Címlap nyitóanyagként megjelent cikkünkből kiderül, hogy a MÁV 11 különvonatot indított az ország különböző részeiből, és irányítottak azokat Szegedre, „méghozzá úgy, hogy végül egybekapcsolva, öt vonatonként érkezzék meg”.

A cikkből kiderül, hogy a KISZ városi bizottságán volt a „főhadiszállás”, ott intézték a fiatalok elszállásolását, ebédjegyeket pecsételtek.

Jelmezes kavalkád volt a fő attrakció

– Olvadt az aszfalt szombat délután, mikor a Párizsi körútra megérkeztek a karnevál résztvevői közül a legfrissebbek, a vasutas fiatalok. A lóvasút és a rajta utazó jelmezesek hamarosan kicsalták az embereket az utcára. Mire az indulás ideje elérkezett, a felvonulás útvonalának járdáin több tízezer ember gyűlt össze – írta lapunk. A városháza kapujában egy emelvényt is felállítottak, az MSZMP és a KISZ megyei prominensei mellett üzemek és vállalatok képviselői egyaránt ott nézték végig a karneváli menetet, amelyet a kendergyáriak hirdetőkocsija vezetett, míg az MHSZ motoros osztaga a KISZ zászlajával vonult fel. Nem csupán felvonultak, különféle produkciókkal, paródiákkal szórakoztatták az érdeklődőket.

Aki azt hiszi, hogy a „kötelező körök” után indulhatott a nagy fergeteges, reggelig tartó buli, nagyot téved, akkoriban teljesen másmilyen volt a SZIN. A felvonulás után ugyanis az újszegedi Vigadóban karneváli bált rendeztek, mások pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok aznapi előadását tekinthették meg.

Hajnalig mulatozni már csak azért sem volt érdemes, mert a második nap programja már reggel 8-kor kezdődött városnézéssel, majd fél 10-kor politikai nagygyűlést tartottak a Dóm téren, ahol Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottságának titkára mondott beszédet, délután 3-kor slágerparádé volt az újszegedi szabadtéri színpadon.

Kritikus hangok és némi politika

Lapunkban a slágerparádé egy részét igencsak lehúzta a tudósító, botrányosan gyengének értékelte. Azt persze nem tudjuk, milyen volt, csak azt, hogy miről írt. „Elsősorban az Atlantis-együttes jóvoltából, melynek állítólag hőgutát kapott az erősítő berendezése, s a mikrofonja elé lépő Bencze Márta, Bakacsi Béla és Zalatnay Sarolta inkább blamálta, semmint népszerűsítette magát rendkívül vérszegény kíséretükkel. Hogy a Szegeden korábban már előnyösen bemutatkozott fővárosi zenekar mit tud, sajnos megállapíthatatlanná vált, hiszen a muzsika alapja, a hang, s ilyet ritkán hallottunk tőlük. Mindenesetre vezetőjük, a színpatikus Neményi Béla felhagyott a gitározással, csupán énekelt, s négy főre olvadt együttese csak árnyéka a korábbi Atlantisnak. Az utánuk következő Syrius-csoport és szólistái: Nagy Katalin, Horváth Vilmos, Németh József – éppen a zenekarok között érzékelhető minőségi különbség folytán – természetesen óriási sikert arattak, s megmentették az ifjúsági napok egyik rokonszenves programját” – írtuk.

A két konferansziét, Halmi Gábort és Dévényi Tibort pedig dicsérte tudósítónk.

Nem csupán az induláskor, később szerves része volt a politika a Szegedi Ifjúsági Napoknak, amelyekre ezrek érkeztek az ország minden részéből. „De nem csupán városnéző turizmus ez az országos ifjúsági seregszemle, hanem politikai demonstráció és kulturális misszió is” – írta a Délmagyarország 1974-ben.

Munkásfiatalok jelesre vizsgáztak – ez volt cikkünk címe, amelyben Baló Ilona, a KISZ Szeged városi bizottsága első titkára A Szegedi Ünnepi Hetek egyik kiemelkedő rendezvényének nevezte a Szegedi Ifjúsági Napokat, emlékeztetve, hogy "nincs az országban még egy olyan rendszeresen visszatérő ifjúsági seregszemle, amely ennyi fiatalt megmozgatna". Varga István, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szegedi kirendeltségének vezetője arról számolt be, hogy 12 különvonattal és 38 különbusszal több mint 9000 fiatalt fogadtak a rendezvény négy napja során. Abban az évben egyébként 10 produkciót jutalmaztak, 2000 forintot kaptak a csapatok. Ahogy megírtuk, "a legkritikusabb produkció címen két vállalat, a textilművek Expressz-paródiája és a Szegedi Nyomda Hír-kacsa szerkesztősége osztozott. A legönkritikusabb produkciónak a Volán 10-es Vállalat fiataljainak "Mindent a kedves utasért" című élőkép bizonyult. A legszellemesebb a kéziszalámigyár hétfejű sárkánya, a legszebb a városgazdálkodási vállalat virágokból épített városháztornya, a legvidámabb a 11-es autójavító vállalat Flugos futama volt. A legszegedibb produkció a kábelgyári fiatalok Feltúrt Szeged című produkciója, a legaktuálisabb a tejipari vállalat és a pincegazdaság tej-alkohol lovagi tornája volt".

Négytől egészen kilencvenkilenc éves korig

1979-ben már a Huszár Mátyás rakparton kezdődtek a fesztivál programjai. Ahogy beszámolt róla tudósítónk, „a Tisza-parton felállított színpadon déltől este 9 óráig Horváth András és Tóth András ad diszkóműsort. A SZIN ünnepélyes megnyitóját délután 4 órakor az újszegedi szabadtéri színpadon tartják. Többek között fellép itt a Fanti és a Western-folk együttes. Nagy Bandó András, Torma László, Csizmadia Sándor, valamint az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes”. Az Ifjúsági házban dzsesszfesztivált rendeztek, a JATE-klubban az egyetemi színpad előadását tekinthették meg az érdeklődők. Ezeken felül karatebemutató, filmvetítés, zenés műsor is volt is a nyitónapon. Abban az évben egyébként a nyitónapra 6000 fiatal érkezett Szegedre, erről a címlapon számoltunk be olvasóinknak. Persze, ezúttal is a karneváli felvonulás volt az egyik legjobban várt látványos programelem, 48 élőkép gördült a közönség elé szombaton.

A korabeli SZIN-ekről Horváth András diszkós is mesélt lapunknak, akinek 1979-től kezdve nyolc éven keresztül volt tevőleges szerepe szervezőként a Szegedi Ifjúsági Napok életében. Szerinte a mai fesztivál csak birtokolja a nevet, és nem azért mert ma már régen nincs sem Expressz, sem KISZ, hanem mert az eredeti koncepció szerint széles kulturális programot kínáltak 4-től 99 éves korig mindenkinek a város legkülönbözőbb pontjain. Mindenki talált az ízlésének megfelelő programot akkoriban: a legkisebbeknek játszóházat, vetélkedőket, sportversenyeket szerveztek. A felnőtteknek néptáncbemutatót, éjszakai filmvetítést tartottak.

Hogy a KISZ nem irányította a műsorpolitikát, arra az is bizonyíték a diszkós szerint, hogy felléphetett Boros Lajos és Dinnyés József a polbeat-dalaival, valamint Nagy Bandó András a rendszerkritikus humorával.

A Tisza-partján tartott koncertek az 1980-as évek közepén is a SZIN legnagyobb vonzerejét. jelentették. A programkínálat persze nem mindig egyezett a fiatalok ízlésével, ahogy tudósítónk beszámolt róla, hiányolták a dzsesszt, és amilyen kevesen voltak kíváncsiak a Tavaszköszöntő gálára, annál többen keresték a KFT koncertjére szóló jegyeket.

Délután 2 órától orrvérzésig

A 23. SZIN programjai 1989-ben is a Tisza-parton kezdődtek, „délután 2-től, zenés információ-szolgáltatással –, s tart orrvérzésig, azaz éjfélig, a Gabriella, a Simly Show,

a Nyers, Project, Rotor, meg a Fan-Fan együttesek műsorával”. A Móra parkba Csizmadia Sándor politikai dalokat énekelt, fellépett Névtelen Senki, az Ozirisz és az Izisz együttes. A sportcsarnokban pedig a Pokolgép koncertezett, az Ifjúsági Házban pedig többek között a Bonanza Banzai.

Akkor azonban már jóval kevesebben érkeztek a SZIN-re, a kezdetekkori 10-12 ezres létszám tizedére csökkent: 1989-ben már csak 1500-2000 fiatalt vártak, amivel kapcsolatban Lénárt Béla főszervező lapunknak elmondta, részben az áremelkedés vette el a fiatalok kedvét, a szállásért, utazásért és étkezésért több mint kétszeresét kellett kifizetniük, mint 4 évvel korábban.

A SZIN első korszaka ezzel zárult le. Azóta sok változás történt, a Szegedi Ifjúsági Napok azonban megmaradt, és idén az ország második legnagyobb fesztiválszínpadával, hivatalos itallal és celeb házigazdákkal várják a bulizni vágyókat a Partfürdőre.