2023.04.04. 08:40
Száznegyven éve született Szeged költője
Juhász Gyula Szeged irodalmi hagyományának mindmáig legnagyobb költője, akinek életútja és a munkásságának legjava a köznevelési rendszer kötelező iskolai tananyagában is helyet kapott. A száznegyven éve született poéta alakjára és lírájának főbb jellegzetességeire Miklós Péter eszme- és művelődéstörténésszel emlékeztünk.
Érzem, hogy az öreg Tisza felett az örök élet csillaga remeg – írta Tisza című versében Juhász Gyula. A költőről készült szobor talpazatán ez a mű olvasható a Roosevelt téren. Fotó: Karnok Csaba
– Juhász Gyulát minden értelemben szegedi költőnek tekinthetjük, hiszen a Tisza-parti városban született és itt is halt meg. A helyi lapoknak, köztük a Délmagyarországnak is állandó szerzője volt. Versei mellett ezeken a hasábokon például tárcái, karcolatai, színikritikái, sőt közéleti és politikai publicisztikái is megjelentek
– mondta el Miklós Péter eszmetörténész.
A Kodolányi János Egyetem címzetes egyetemi tanárától megtudtuk, Juhász Gyula 1883. április 4-én született. Gyermekkorától kezdve meghatározó irodalmi élménye volt, hogy mintegy másfél évtizeddel születése előtt nagyapja házában volt elszállásolva szegedi diákságának idején Petőfi Zoltán, a szabadságharc költőjének, Petőfi Sándornak a fia. A szegedi piaristáknál tanult és érettségizett, majd a budapesti egyetemen szerzett magyar–latin szakos tanári diplomát. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg és kötött barátságot a szentesi születésű Négyesy László professzor legendás stílusgyakorlatain Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Tóth Árpáddal.
– Elsősorban édesanyja hatására Juhász Gyula a katolikus papi pályájával próbálkozott és egy rövid ideig a piarista szerzetesrend növendéke volt. Az egyházi életmódból hamar kiábrándult, de a piaristákkal a kapcsolata nem szakadt meg, tanított ugyanis a rend máramarosszigeti, lévai és szakolcai iskolájában. Nagyváradi éveiben a Holnap nevű irodalmi társasághoz tartozott, amelynek alkotói Ady Endre költészetének nyomdokain jártak. Ebben az időszakban ismerte meg Sárvári Nusi színésznőt, az Anna-versek egyik múzsáját, akihez reménytelen és be nem teljesült vonzalom fűzte – fogalmazott Miklós Péter.
Emlékeztetett, Juhász Gyula az 1910-es évek közepén a makói gimnázium tanára volt. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején – Móra Ferenccel együtt – aktív szerepet vállalt mint a polgári radikális párt helyi társelnöke, még a városi ideiglenes önkormányzati szervnek, a Szegedi Nemzeti Tanácsnak is tagja lett, ahol a kulturális, elsősorban a színházi élet megújításán dolgozott gőzerővel. Emiatt az 1920-as években mellőzték. Ekkoriban József Attila első költői mentora és méltatója, végső soron pedig egyik felfedezője volt.
Miklós Péter hozzátette, lelki egyensúlya és idegrendszere kora előrehaladtával egyre instabilabbá vált, többször kísérelt meg öngyilkosságot, hosszú hónapokat töltött idegklinikákon. Végül 1937. április 6-án öngyilkos lett, hamvai a szegedi belvárosi temetőben nyugszanak.
– A Nyugat első nemzedékéhez tartozó költő életét és alkotásainak befogadástörténetét vizsgálva kijelenthetjük, hogy mind lakóhelyeit, mind műveinek korabeli, a szélesebb nyilvánosság előtti értékelését tekintve szinte periférikus volt. Budapesttől távol volt kénytelen élni, és az irodalmi elismerés csak későn, betegsége idején érkezett el számára. Későbbi megítélésének nem tett jót, hogy egy időben katolikus kötődésű költőnek, máskor meg baloldali elkötelezettségű alkotónak igyekeztek beállítani. Pedig ennél jóval gazdagabb művészegyéniség volt: hatott rá a keresztény tradíció, de nyitott volt a társadalmi feszültségek föltárására is
– hangsúlyozta az eszmetörténész.
Megjegyezte, Juhász Gyula tájköltészetét a lírai realizmus jellemzi, ugyanakkor impresszionisztikus hangulatú költeményei mellett egyes szövegeiben – ha nem is a legmarkánsabb módon – ott van az erősen lüktető modernitás. Máig népszerű és idézett Anna-verseit pedig a huszadik századi magyar szerelmi költészet legnagyobb teljesítményei között tarthatjuk számon – tette hozzá.
Miklós Péter szerint Juhász Gyula modern költő volt, aki szövegeiben a magyar alföldi mentalitást éppúgy megörökítette, mint az emberi lélek legalapvetőbb és legelsöprőbb érzelmeit.
