Ros Hásáná a számvetés ideje

Ma köszönt be az újév a zsidó közösségekben, az 5785. évbe lépnek. Ros Hásáná ünnepe a számvetés ideje, amikor önvizsgálatot tartanak. Kendrusz Attila, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője elmondta lapunknak, hogy miért kerülnek az asztalra az ünnepen édes és kerek ételek, valamint, hogy miért szórnak kenyérmorzsákat a folyóba.

Koós Kata

Szerdán este beköszönt az ember teremtésének új éve, a Ros Hásáná a zsidó közösségekben. 

Ros Hásáná. Szeged, Zsinagóga
A sófárt a Ros Hásáná minden reggelén megfújják. Fotó: Török János

A zsidóságban négy újév van. Sokáig az egyiptomi kivonulást megelőző két héttel ünnepelték elődeink a legőbb új évet, amely a királyok új éve volt. A Szentély lerombolásakor azonban ez megváltozott, ugyanis nagyon sok előírás a Szentélyhez kötődött. Ekkor igazították az ember, Ádám teremtéséhez az új évet

 – mondta el lapunknak Kendrusz Attila, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője, aki kitért arra is, hogy ma az 5785. évbe lépnek. 

Édes és kerek ételeket fogyasztanak Ros Hásáná idején

A legtöbb zsidó ünnephez tradicionális étel fogyasztása is kötődik, így van ez a Ros Hásáná esetében is. 

– Ilyenkor bárány vagy halfej kerül rendszerint az asztalra. Utóbbi azért, hogy „mi legyünk a fej és ne a farok”. Tehát a fej az önkontroll, a gondolkodás, a tudatos élet fontosságát szimbolizálja. Ezeken kívül édes, kerek barcheszt, azaz fonott kalácsot szoktunk enni, hogy az évünk is édes és kerek legyen – részletezte a vallási vezető. A barcheszt szokás az ünnepen só helyett mézbe mártani, emellett kerekded formája miatt almát is szoktak Ros Hásánákor fogyasztani, szintén mézbe mártva. 

Jelképesen szabadulnak meg bűneiktől 

A zsinagógát ilyenkor a tisztaságot jelképező fehér színbe öltöztetik, ugyanis Ros Hásáná a számvetés ideje.

–  Már az ünnepet megelőző hónap során szokás önvizsgálatot tartani. Értékelni az elmúlt évet, hogy hová jutottunk, mennyit sikerült előrehaladnunk. Ilyenkor megpróbáljuk kívülről nézni önmagunkat. Azt, hogy min kell változtatnunk. A földi létünk arról szól, hogy lelkileg kiteljesítsük életünket úgy, hogy saját kiteljesedésünk közösségünk javát is szolgálja – fejtette ki Kendrusz Attila.

Az ünnep egyik jelképes tradíciója a zsebek kirázása, valamint kenyérmorzsák vízbe szórása. A szegedi zsidó közösség tagjai utóbbit rendszerint a Tiszánál teszik meg. 

– Ezek a gesztusok a bűneinktől való megszabadulást szimbolizálják. Azért szórunk kenyérmorzsát a vízbe, mert ott a halak megeszik, amelyek szintén szimbolikus jelentéssel bírnak. A hal ugyanis az az élőlény, amely lát és hall, de nem beszél, így nem adja tovább bűneinket – magyarázta a vallási vezető. 

A sófár hangjával Ábrahám áldozatára emlékeznek

Másik fontos tradíció a sófárfújás, amely Ábrahám áldozatára emlékezteti a közösség tagjait, aki képes volt egyszülött fiát, Izsákot feláldozni Isten parancsára. Az utolsó pillanatban azonban az Úr Ábrahámtól gyermeke helyett egy kos feláldozását kérte. A sófár kosszarv, amelyet a péntek estig tartó Ros Hásáná minden reggelén megfújnak. 

A sófárt nem füllel, hanem lélekkel kell hallgatni

 – jegyezte meg a vallási vezető, utalván arra, hogy az ünnep alatt nem csak a bűnöket, de az elmúlt esztendő áldozatait is számba veszik.  

A Ros Hásáná ünnepét a megtérés tíz napja után a Jom Kippur, azaz az engesztelés napja követi, amikor 25 órán keresztül böjtölnek, azaz sem ételt, sem italt nem vesznek magukhoz a zsidó közösség egészséges, felnőtt tagjai.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában