Nevet kapott a vasútállomás ajtaja

Az Indóház téri vasútállomás aulájában kortyolgattam kávémat – hosszú, két édesítővel, tejjel –, amikor arra figyeltem fel, hogy egy fiatal pár az egyik ajtóhoz érve mosolyog, nevet és a srác mobiljával fotókat készített róla. Nem értettem, mi lehetett annyira különleges a nyílászárón, hogy meg kell örökíteni, de a kíváncsiságomat felkeltették, és a padra helyezve a még félig teli poharat, táskámból elővéve okostelómat odamentem az ajtóhoz. Az üvegen két szó szerepelt, a kívülről érkezőknek azt javasolva, húzni, a távozóknak, hogy tolni – ami az összes nem automatikusan nyitódó-záródó ajtón olvasható. Ebben nincs semmi különleges, naponta többször találkozunk vele. 

A szegedi nagyállomáson azonban a tréfás kedvű utasok, vagy inkább csak egy, úgy döntött, megváltoztatja az utóbbi jelentését, eltüntette az l-betűt, a szó Toni lett. Azért írtam nagy T-betűvel, mert így egy angol férfinév becézett alakját adja, igaz nem ipszilonnal. Bár akad, aki eleve ezzel a névvel, néven fut, mint a világbajnok olasz labdarúgó, Luca Toni. De van Tony-díj is, amit Broadway-n játszott művekért és az ottani színészeknek ítélnek oda. Nem tudom, megfejtettem-e a fiatalok derültségének okát. Lehet, de az is, hogy mást vettek észre. Gyanítom, ez már soha nem derül ki.