Szeretnék bordányi lenni

Szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki olyan mint a bordányiak. Olyanok, mint azok a bordányiak, akik akár eladóként, akár vásárlóként élnek a becsületkasszás módszerrel, és akik feltétlenül megbíznak egymásban. Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha mindannyian olyanok lennénk, mint azok a bordányi eladók, akik megbíznak a vásárlókban és a vásárlók, akikben fel sem merül a gondolat, hogy ne fizessenek.

A becsületkassza ugyanis egy olyan rendszer, ami a bizalomra épül, önálló, felelős döntéshozatalra ösztönzi az embereket. Lényege, hogy egy adott terméket vagy szolgáltatást úgy lehet megvásárolni, hogy nincs közvetlen felügyelet, nincs eladó, aki ellenőrzi a vásárlás folyamatát. A vásárló maga dönt arról, hogy mennyit fizet a termékért, és becsületből hagyja ott az összeget a kasszában.

Az egyik bordányi eladó mesélte, hogy egy Bács-Kiskun vármegyei vásárlója értetlenül állt a rendszer előtt, azt mondta, náluk egy napot se élne túl a kasszaként működő postaláda. Egy olyan világban, ahol az emberek nagy része bizalmatlan egymással, a becsületkassza próbaként, akár egyfajta közösségépítő tevékenységként is szolgálhat. Ha valaki becsületesen fizet egy termékért, nemcsak az eladót támogatja, hanem a bizalom légkörét is fenntartja.

A becsületkassza megmutatja, hogy a bizalom mennyire alapvető a társadalmi együttélésben. Hiszek abban, hogy a bizalom és a tisztesség mindig megtérül. A becsületkassza a kisebb közösségekben működik jól, ahol a kölcsönös bizalom alapvető érték. De ez nem csak egy falu, hanem egy városrész, vagy egy utca is lehet. A becsületkassza nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi kihívást is jelent: vajon az emberek tisztességesek maradnak-e akkor is, ha senki sem figyeli őket? Bordányban igen. Lehet példát venni róluk.