Tudatosan

Jól emlékszem, néhány éve még bőszen győzködtem egy barátomat, hogy cserélje le butatelefonját okosabbra. Érvelését, miszerint nincs neki arra szüksége, fölényesen söpörtem le azzal, hogy még nem is sejtheti, hogy mekkora szüksége van rá, hiszen lényegében mindenre képesek lehetünk egy ilyen készülékkel a zsebünkben.

Aztán eltelt egy pár év, és mára már a telefon vágott zsebre minket. A közösségi oldalak rabszolgájává tették az embert. Olyan megkerülhetetlen tényezővé váltak, amelyek vállalkozások sikeréről vagy kudarcáról, politikai szereplők felemelkedéséről vagy háttérbe szorulásáról döntenek. Úgy, hogy egyre-másra jönnek az újabb és újabb trendek, platformok, alkalmazások, a felhasználók pedig boldog tudatlanságban szaladnak ezek után, megfelelve a nagy techcégek elvárásainak.

Ezek az elvárások pedig a kommunikáció útjait is újra meg újra felülírják. Most tégy sok emojit az üzenetedbe. Nem is, most inkább képeket használj, ne írj sokat. Várjunk, gyárts inkább most rövid videókat.

Mi pedig beletörődően bólintunk, hiszen azt szeretnénk, hogy sok helyre eljusson az üzenetünk, sikeres legyen a vállalkozásunk. Jelen vagyunk a Facebookon, regisztrálunk az Instagramra, fiókot hozunk létre a TikTokon. Újra meg újra átformáljunk az üzenetünket, csűrjük-csavarjuk a tartalmainkat, hogy kitűnjünk a tömegből, miközben bohócot csinálunk magunkból a több megtekintésért, a nagyobb elérésért. És mire a sok újracsomagolás után végre megfelelő lesz a forma, addigra rég elvész a tartalom.

Nyilván nem a mobilok bezúzása mellett lázítok, mint egy luddita gépromboló, de hogy több tudatossággal kellene használnunk a telefonjainkat és a közösségi oldalakat, abban biztos vagyok.