Nem elég poénosnak lenni ahhoz, hogy valaki humorista legyen – belső motiváció is szükséges

– Önálló estjén, amelynek címe: A majmok királya, sok szó esik az emberiség és a technika fejlődéséről, persze humoros köntösben. Ha utóbbit „lehámozzuk”, hogyan fogalmazna? Mit gondol a fejlődésről?

– Nem kérdés, hogy egy na­gyon dinamikusan fejlődő korban élünk, de a tempó csak nő. Minden olyan gyorsan történik, hogy mire megtanulunk, megértünk, megosztunk valamit, már el is avult. Ott van például a Facebook. Pár éve még nem is létezett, de most már csak az idősebb korosztály játéktere. A fiatalok nagy része elhagyta, mert jön az újabb, jön a következő. Minden évben új modell érkezik a csúcstelefonokból, úgy, hogy az évekkel korábbi modell teljesítménye is bőven elég lenne. Arról nem is beszélve, hogy ezek a kis kütyük, amikből négy elfér a zsebemben, egyesével többet tudnak, mint az óriás számítógépek, amelyek épületeket foglaltak el, és amelyek a szüleim idejében számítottak csúcsnak. Nagyszüleim pedig álmodni sem mertek számítástechnikáról. A legizgalmasabb kérdés jelenleg a mesterséges intelligencia fejlődése, ami, ha nem figyelünk oda, félő, hogy könnyen dominanciába megy át. De ez még a jövő zenéje, nem a ma valósága.

– Még maradjunk az előadása főhőseinél, a majmoknál. Szereti őket?

– Igen, nagyon. Olyan emberiek, mégis esetlenek. Okosak, játékosak. Kicsit mintha tükröt mutatnának nekünk. Milyenek lettünk volna, ha akkor régen nem mászunk le a fáról. Valószínűleg boldogabbak. Ki tudja? De az mindenesetre biztos, hogy nem kellett volna a bolygónk jelenlegi állapota miatt aggódnunk.

– Annak idején a barátai ösztönözték, hogy próbálja ki magát humoristaként. A társaság középpontja volt?

– Nem feltétlenül. Már akkor is szerettem poénkodni, de mindenki ilyen volt a társaságból. Idővel kiderült, nem elég poénosnak lenni ahhoz, hogy valaki humorista legyen. Kell hozzá va­­lamilyen belső motiváció is, ami mint egy mágnes vonzza az embert a színpadra újra és újra.

– A humorban is van fejlődés?

– Igen, mindenben van. Ahogy fejlődik az ember és a vi­­lág, úgy alakul a humor­érzékünk is. A régi viccek el­­avulnak, és jönnek újak. A fejlődést a humorban én legfőképp abban látom, hogy egyre merészebb témákkal poénkodunk, egyre bátrabban nyúlunk izgalmas gondolatokhoz, borogatjuk a tabukat, tágítjuk a látóhatárt, és mi ez, ha nem fejlődés?

– Van példaképe?

– Több példaképem is van az élet minden terén, de ha a humorra korlátozzuk a kérdést, akkor a kedvencem Dave Chappelle amerikai humorista. Hihetetlenül jól csinálja. Kiváló gondolatai vannak, és ezeket pazarul tálalja. Minden megvan benne, amitől egy stand-up előadás nemcsak nagyon jó, de feledhetetlen is lesz.