2009.02.24. 23:23
Az ego hangja
Évekkel ezelőtt bejött a kezelőbe egy ismeretlen fiatal nő, s röviden ennyit mondott: Segítsen, mert öngyilkos akarok lenni! A döbbenettől nem tudtam szóhoz jutni! Mikor magamhoz tértem, energetikai kezelést adtam neki. (A fekvő páciens teste fölött mozog a kezem, s az energia úgy áramlik hozzá, ahogyan az számára szükséges.) Miközben dolgozom, a kezemen keresztül érzem az energiarendszerben lévő eltéréseket (a felgyülemlett negatív gondolatokat és érzelmeket). Az érzékelés más-más formában bukkan fel bennem: látok eseményeket, vagy hallok bizonyos párbeszédet, vagy szagokat érzek.
Ebben az esetben anyós és a meny közti feszültségről volt szó. A fiatal nő férjének édesanyja nem tudott beletörődni fia „elvesztésébe", vagyis abba, hogy felnőtt, és a saját életét akarja élni. A gyerekeket nem magunknak szüljük, neveljük, ők vendégek a háznál!
A negatív érzelmek - a félelem, a szorongás, a harag, a szomorúság, a gyűlölet, a neheztelés, az intenzív ellenszenv, a féltékenység, az irigység - felborítják a test energetikai egyensúlyát, befolyásolják a fizikai működését, többek közt az emésztést, az immunrendszert, a hormonműködést. A testre káros érzelmek azokat az embereket is megfertőzik, akikkel közvetlen kapcsolatba kerülünk, de közvetve olyanokat is, akikkel soha nem is találkoztunk. Hasonlóképp működik, mint az influenzavírus járvány idején. Már rég leszállhatott a buszról az az ember, aki végigtüsszögte az utat, a vírus azonban ott maradt a levegőben, és az arra érzékenyeket megfertőzi.
Tolle szerint az ego nem csupán a megfigyeletlen elmével azonosítható, hanem a megfigyeletlen érzelmekkel is, amelyek a test reakciói arra, amit a fejben levő hang mond. Amikor mozizol, újra és újra ismételgeted magadban: engem senki sem szeret; soha nem lehetek gazdag; elkerül a szerencse; az emberekben nem lehet megbízni... Ezek a gondolatok a testben érzelmeket generálnak, amik aztán elmetevékenységet generálnak és/vagy azonnali reakciókat gerjesztenek, s megteremtik személyes valóságodat.
A nyuszinak takarítás közben elromlik a porszívója. Eszébe jut legjobb barátja, a medve: elmegy hozzá, hogy kölcsönkérje az övét.
Útközben morfondírozni kezd:
- Ez a medve olyan fösvény, vajon ideadja-e azt a porszívót?
Megy tovább, s eltűnődik:
- Az a medve olyan zsugori állat, vajon ideadja-e azt a porszívót?
Megy tovább, megint filózni kezd:
- Rohadt smucig medve, egy láda sörbe, hogy nem adja ide azt a porszívót!
Még öt méter, újabb adag filozófia, majd amikor a medve háza elé ér, bekiabál:
- Tudod mit, medve? B....d meg a porszívódat!
A te környezetedben is él nyuszika? Vagy néha te is úgy viselkedsz, mint ő? Előfordul, hogy a fejedben lévő hang elmond egy történetet, amit a tested elhisz, és reagál is rá? Tudtad, hogy ezek az érzelmek energiát táplálnak vissza azokba a gondolatokba, amelyek a kezdeti érzelmet megteremtették? Így kialakul egy ördögi kör.
Az ego hangja folyamatosan megszakítja a test természetes jóllét-állapotát. Az emberi testre nehezedő hatalmas feszültség nem valamilyen külső tényező hatására jön létre, hanem a kontrollálatlan elmétől származik.
Az ego generálta pozitív érzések magukban hordozzák önmaguk ellentétét, amelyekbe gyorsan átcsaphatnak. Tolle szerint amit az ego szerelemnek nevez, az valójában „birtoklásosság", és szenvedélybetegség jellegű csüngés, ami egy másodperc alatt gyűlöletbe csaphat át. A dicséret és az elismerés egyik nap az életteliség és a boldogság érzését nyújtja, a mellőzés vagy a kritika hatására másnap már levertnek és boldogtalannak érzed magad. Nem létezik jó rossz nélkül.
A mély érzelmek valójában nem is igazán érzelmek, hanem a Lét (a meg nem nyilvánulatlan, Isten, tiszta tudatosság, amit nem lehet definiálni, sokkal inkább élni, tapasztalni) állapotai. Az érzések a fizikai világban léteznek. A Lét állapotainak nincsenek ellentétei. Valódi természetünk részeként - szeretetként, örömként és lelki békeként sugároznak bensőnkből.
