Hogyan fogadta Ferenc József a magyar Sasfiókot, Kossuth Lajos fiát?

Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos idősebbik fia alig 10 éves volt, amikor a szabadságharc után elhagyta Magyarországot és 44 évesen, atyja koporsóját kísérve tért vissza 1894-ben. Az emigrációban testvérével, Kossuth Lajos Tódorral együtt a párizsi politechnikai intézetnél, majd a londoni egyetemen tanult. 1861-ben az olasz liguriai vasútépítkezésen, majd az Alpok alatti Fréjus-alagút fúrásánál dolgozott sikeres mérnökként. Egész Európában ismert szakember lett. Olaszországban vasúti kormánybiztos, majd a cesenai bányatársaság vezérigazgatója volt. Utolsó munkájaként európai pályázati versenyben nyerte el a Nílus egyiptomi szakaszán átívelő acélhidak építését. Háromszor is olasz állami kitüntetést kapott.

Emelem poharam a királyra!

A Kossuth Lajos temetése során tapasztalt kultusz olyan hatással volt Kossuth Ferencre, hogy elhatározta, hazatér, és politikai lehetőséget keres a Kossuth-kultuszban. Rövidesen az ellenzéki Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke lett. Bár ő maga a mérsékelt irányzathoz tartozott, a párt független Magyarországot akart és szinte csak a közös uralkodót hagyták volna meg az Osztrák-Magyar Monarchiából. Beszédeiben „az atyai politikai örökséget” hangoztatta, ezért az akkori kormánypárti (vagyis szabadelvű párti) újságok azt írták, „úgy viselkedik, mint holmi trónkövetelő”.

Ezzel szemben 1894-es nyíregyházi látogatásakor a radikális függetlenségpártiakból váltott ki megütközést, amikor a királyra emelte poharát, és később is hiányolták belőle atyja átütő függetlenségi politikáját. Szentesen például 1903-ban is háborogtak azon, hogy Kossuth Ferenc nem eléggé radikális az obstrukció kérdésében.

Úgy látszik, árnyalt és mérsékelt politikai nézetekből Magyarországon nemigen születik siker. A több nyelven beszélő, képzett mérnökben, a nyugat-európai polgárban pedig nem volt meg a honi állapotokhoz szükséges politikusi adottság. Krúdy Gyula így látta, mivé is lett Kossuth Ferenc: „Előkelő idegen, amikor átlépett a magyar határon; később, húsz év múltával éppen olyan öreg magyar urambátyám, mint amilyen sok akadt az ő korában a hetven esztendőn felüli magyarok között.”

Kossuth-bankók: a név kötelez

A népi Kossuth-kultusz számára azonban Kossuth Ferenc még sokáig atyja megtestesülése volt. A szegedi felsőkerületi népkör például „Kossuth apánk dicső elveinek letéteményesét és vezérlő harcosát” köszöntötte benne egy táviratban. Amikor először érkezett Szegedre, 1894. november 11-én a lelkes ifjúság kocsiját az Indóház téri vasútállomástól a Kossuth Lajos sugárúti Bartucz-vendéglőig húzta végig. Makón fáklyásmenetet, Vásárhelyen rendkívüli közgyűlést rendeztek a tiszteletére.

Mindenütt óriási üdvrivalgással fogadták. Ez volt a Kossuth-kultusz csúcspontja, amikor az országban egymás után avatták a Kossuth-emlékműveket, 1898-ban Miskolcon az elsőt, majd 1899-ben Marosvásárhelyen a másodikat, aztán 1901-ben Nagyszalontán, 1902 szeptemberében pedig három helyen, Szegeden, Kiskunlacházán és Cegléden avattak Kossuth-szobrot. 1903-ban Hódmezővásárhely következett, a makói szobor avatását pedig a város 350. évfordulójára, 1905-re tették.

Talán Kossuth Ferenc volt a legtöbb március 15-i ünnepséget megjárt és legtöbb Kossuth-szobrot felavató politikus a századfordulós Magyarországon. 1902-ben, a Klauzál téri Kossuth-szobor felavatásakor is Szegedre jött, és a szoborra érckoszorút helyezett. Ezt a koszorút ma a Móra Ferenc Múzeum őrzi. Ugyancsak megjelent a hódmezővásárhelyi Kossuth-szobor avatási ünnepségén 1903. március 22-én.

„Csak a kövek változtak ebben a városban, — mondta megindulással Szegeden — a nép ma is az, melyet atyám nemzete büszkeségének nevezett.” – emlékezett rá halálakor, 1914 májusában a Délmagyarország. A virágeső közepette azért akadtak anyagias polgárok is, akik a lap szerint szakajtóval vitték elébe a Kossuth-bankót, hátha beváltaná. (A szabadságharc Kossuth-bankóit Világos után bevonták, majd a városokban, így Szegeden is demonstratívan a piactéren égették a hatóságok; így aztán tiltott ereklyeként élt tovább a szabadságharc pénze.) Egy ízben azért Kossuth Ferenc mégis beváltott egy Kossuth-bankót Szegeden: 1905-ös látogatásán, amikor függetlenségi képviselők kíséretében jött a városba egy Dugonics téri népgyűlésre. Beszéde végén az ünneplő tömegből Kossuth-bankóval a kezében furakodott hozzá egy Tajthiné nevű alsóvárosi anyóka. Ezt a kérést nem tagadta meg, egy húszkoronás arannyal váltotta be az ötforintos bankót.

Miniszter korában Kossuth Ferenc már nem járt Szegeden, amit a korabeli Délmagyarország szerint tréfásan így indokolt meg: – Eleven miniszter nem mer Szegedre menni. Ide fönt sincs nyugtunk Lázár polgármestertől [Lázár György szeged polgármestere 1905 és 1915 között], hát még ha egyszer otthon kaparintana bennünket a keze közé! Tudom, engem el nem eresztene, míg a Szeged-fiumei csatornát meg nem ígérném neki.

Végeztünk, szólt a kegyes király

A korabeli politikai megosztottságra jellemző az a történet, amely Kossuth Ferenc és az uralkodó, Ferenc József első találkozásáról szól. A császár az 1905 eleji, ellenzéki győzelemmel zárult választások után ellenzéki vezetőket fogadott Bécsben; köztük Kossuth Lajos fiát is. A magyar függetlenségpárti közvélemény ekkor komolyan reménykedett abban, hogy az európai stílusú Kossuth Ferenc majd eléri a császárnál a függetlenségi célokat! Ábrányi Emil költő tollából még vers is született az alkalomra. Ferenc József azonban az 1905 februári ellenzéki választási győzelmet egyszerűen nem vette figyelembe, Tisza István kormányát helyén hagyta, majd júniusban kinevezte a „darabontkormányt”, s ezzel súlyos politikai válságot robbantott ki.

A császár és Kossuth Ferenc Burg-beli találkozásáról két változat maradt fenn, aszerint, hogy Kossuth barátai vagy ellenfelei terjesztették. Az egyik változat szerint (Krúdy Gyula beszéli el) a császár ugyan nem nyújtott kezet Kossuth Lajos fiának, de háromnegyed órán át elbeszélgetett vele. A magyar lapok másnap azt írták, az uralkodó kegyes volt Kossuthhoz, akivel nyájasan, kedvesen elbeszélgetett. Ezt a változatot erősítették meg Ferenc Ferdinánd trónörökös körei is. A magyar vitriol azonban egyhamar kikezdte a témát.

Az a történet kezdett terjedni, amelyben Ferenc József csak néhány percet szánt Kossuth Lajos fiára, ezalatt pedig egy cetliről felolvasta neki a következő szöveget: „Az úgynevezett függetlenségi párt szüntessen be minden akciót!”. E kormánypárti változat szerint a meglepett Kossuth Ferenc az elbocsátás után még beosont egy üres terembe, és ott időzött félórát, nehogy a Burg udvarán várakozó újságírók megneszeljék az esetet.

Akárki találta ki ez utóbbi sztorit, ismerhette Ferenc Józsefet. Az uralkodó még abban az évben 1905. szeptember 23-án a teljes ellenzék küldöttségét fogadta a Burgban, és ez a találkozás már tényleg az „ötperces audencia” néven vonult be a magyar történelembe. Az ellenzék ugyanis nem fogadta el Ferenc József feltételeit a kormányképességről, így az uralkodó öt perc után („Végeztünk!”) kurtán elbocsátotta a vele szemben félkaréjban álló ellenzéki politikusokat.

A népszerű díszpolgár

Kossuth Ferenc halála hírére 1914. május 25-én az agg Ferenc József is részvétét fejezte ki. Ezen a napon a szegedi városházán félbeszakították a tanácsülést, így jelentették be halálhírt. A toronyra gyászlobogót húztak fel és félórán át szólaltak a harangok. Kossuth Ferenc ugyanis 1914-ben nem sokkal halála előtt lett Szeged díszpolgára, (követve atyját, akit kétszer, 1848-ban és 1861-ben is díszpolgárrá választottak). Szeged városa megkésett: Kossuth Ferenc Hódmezővásárhelyen 1902, Szentesen 1905 óta volt díszpolgár, és ugyanezt még 4 magyar város mondhatja el: Szatmárnémetiben 1905-ben, Győrben 1906-ban, Esztergomban 1906-ban, Pécsett 1907-ben választották meg díszpolgárnak Kossuth Lajos fiát.

Krúdy Gyula Kossuth Ferencről szóló írásaiból 1944-ben A magyar Sasfiók címmel könyvet is kiadtak.