Harmincéves kora óta rajzol karikatúrát a szegedi Németh György

A Művészeti lexikonban az olvasható, a karikatúra olyan humoros, vagy gúnyos célú képi ábrázolás, főként rajz vagy lenyomat, amely egy ember jellegzetes vonásait vagy valamilyen jelenetet szándékosan túlzó módon, torzítva mutat be. 

Célja az ártatlan szórakoztatáson kívül lehet a kinevettetés, fenyegetés, figyelmeztetés és bírálat. Gyakran megbélyegzi az emberi gyarlóságokat vagy valamilyen társadalmi, politikai jelenség sötét oldalát. 

Sajtófüggő 

Németh Györggyel csapongva beszélgetünk a karikatúráról, az illusztrációról, a fotókról és a fotózásról, valamint ezek kapcsolatról. 

– Bár vannak olyan karikatúrák és azokat én nagyon tudom tisztelni, amelyek 50 év múlva is ugyanazt tudják mondani, de a karikatúra nagyon sajtófüggő és pontos időponthoz kötött. Ma meg már lassan újságok sincsenek. Ez a sajtóműfajok közül a legszubjektívebb, és egy karikatúra nem lehet más, mint szabadelvű, de sosem egyéni indulatokat ábrázol – mondja. 

Szerinte a karikatúrákra is igaz, ami a fotókra: a képhalmaz hatalmas, de nincs több jobb kép. 

– Bejöttek ezek a mémek, amelyek között láttam nagyon jót. Az is csak olyan, mint a fotózásnál, hogy ma már mindenki fotózik és egy nap alatt készül egyes felmérések szerint 4-6 milliárd fénykép, de jó kép ugyanannyi születik, mint korábban. 

Ez is a netre megy 

– Most olyan korszakom van, hogy mindig eszembe jut valami, hogy ezt jaj de megrajzolnám, aztán nem rajzolom meg több okból sem, egyrészt, mert megdöglik az a karikaturista, akinek nem hozzák le a képeit. Másrészt, ez a műfaj is áttolódott az internetre, ott is a közösségi oldalakra, ahol jelen vagyok, de a net olyan, hogy ha nem ölsz bele pénzt, én pedig juszt se fogok hirdetésért fizetni, akkor kevesebb emberhez jutsz el. Ma délután egykor feltettem egy rajzot, most, késő délután, szerintem 2000 körül van az interakciók száma, de büszkén mondom, volt már 110 ezer is. A kép arról szólt, hogy a melósoknak túlzottan a nyakán ülnek dagadt emberek, akiket nevezhetünk oligarchának. 

Durvaság lesz az új norma 

– Múltkor másoltam a képeimet, és kiderült, hogy van 6-7000. De ez nem azt jelenti, hogy annyi kész karikatúrám van, mert sokszor van, hogy firkálok és bedobom a kezdetek mappába. Van, hogy kiszalad a kezemből 15 perc alatt, máskor kínlódok két napig is – meséli. A másik gondja, hogy lassan nem lehet elég durvát rajzolni, mert a közönségnek, nekünk egyre emelkedik a felháborodási küszöbünk, azaz a szellemes karikatúra helyett egyre durvábbat kíván a befogadó. Ekkor egy példát is említett a művész, de azt itt nem lehet leközölni. 

Terrortámadás 

Hogy mennyire komoly műfaj a karikatúra, mivel szabad és mivel nem szabad viccelni, illetve, hogy hol húzódik a véleménynyilvánítás szabadságának határa, idézzük fel a 2015-ös párizsi terrortámadás okait a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen. A szatirikus hetilap párizsi szerkesztőségét 2015. január 7-én fegyveres terroristák támadták meg. Az eset 20 emberéletet követelt, a támadások során további 21-en megsebesültek. A terrorcselekmény egyike az Európában szélsőségesek által elkövetett bűncselekményeknek. A Charlie Hebdo erősen vallásellenes nézetei és megjelentetett gúnyrajzai miatt válhatott az elkövetők célpontjává.