A szobrok titkos élete

 A Tisza-parton, a folyón tükröződő fények bámulása közben egy jó szögből észrevettük, hogy a bronz kérészek éppen belerepülnek a holdba. 

Elképzeltük, mi lenne, ha a telihold fénye felébresztené a szobrokat. Juhász Gyula megnézné közelebbről a tiszavirágokat, és rászólna a rakparton szemetelőkre – bár a hidegben annyira nem jellemző a nagy bandázás –, hogy ne zavarják a tiszai csöndet, meg kuka is van a világon. Az árvízi emlékmű fémhullámai kifolynának az autó elé, ami éppen kidöntene egy újabb emlékoszlopot, ahogy ez a hétvégén megint megtörtént. 

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni sétálni indulna a Stefánián, lehet, a Rock Klubba is letévednének. Az Anna-kút táncosnője végigtáncolna a Tisza Lajoson, Tisza szobra elengedné a kezéből a halat, ami talán még a Bécsi körútig is elúszna, mint a bálna a Csillagerdő zenekar egyik dalában. A kenyérszelő nő végre levágná a kenyérdarabot, amit elkezdett évtizedekkel ezelőtt, a kislány kutyája a Kárászon megkergetné az utcazenész galambjait. Kossuth Lajos is lemászna a talapzatáról, elindulna a sétálóutcán, és a Dugonics téren kőkéssel szelt kőkenyeret vacsorázna.