Bombaüzlet a koldulás Szegeden

– Napi két-három ezer forintot biztos megkeresek a kéregetéssel. Ha szerencsés vagyok, az ötezer is összejön – mondta a kéregetésből élő József a Mars téri piac főbejáratánál szombaton. Egyre több a koldus Szegeden, kis táblácskával a kezükben számítanak a járókelők alamizsnájára. József tábláján ezt olvastuk: „Éhes vagyok. Utcán élek. Kérem segítsenek! Köszönöm." – A megkeresett pénzt tényleg élelemre költöm – magyarázta. Kecskemétről jár át naponta busszal Szegedre kéregetni. – Szegeden jobb lelkűek az emberek – mondta a 65 éves férfi. József koránál fiatalabbnak néz ki. Azt mondta, ez azért van, mert ő sok más kéregetővel ellentétben nem iszik alkoholt.

– A betegségem miatt nem is nyúlhatok a pohárhoz. Fél oldalam béna, a csípőmben el van vágva két csont – magyarázta a férfi. Elmondta, két hete rekordot döntött. Egy nap alatt 10 ezer forintot sikerült összekalapoznia. Szombaton sokan megálltak a férfinál. Valaki aprót, más ételt adott neki. – Mindig megköszönöm az adományokat. Kezdetben nehéz volt kiállni koldulni, de hamar hozzászokik az ember – mondta. József 2010 óta él kéregetésből. Korábban mezőgazdasági idénymunkákat vállalt, amit betegsége miatt már nem tudott tovább csinálni.

József elmondása szerint magának vesz élelmet az összekoldult pénzből. Fotó: Frank Yvette

– Ezzel az erővel dolgozhatna is, egész nap itt áll – mondta egy férfi a feleségének a piacnál, miközben a közlekedési lámpa zöld jelzésére vártak. Vele ellentétben egy nyugdíjas nő pénzt adott Józsefnek. – A gyámügynél dolgoztam korábban. Vannak olyan élethelyzetek, amikor koldulásra kényszerül az ember. Én azokat sem ítélem el, akik alkoholra költik az adományt – mondta Rózsa. A szegedi nő sajnálja a koldusokat, általában 200 forintot ad nekik. – A dómnál egyszer olyan fiatalember kéregetett, akit gyerekként még én emeltettem ki az alkoholista családjából. Találkozásunkkor elmondta, nekem köszönheti az életét. Megsajnáltam, szívesen adtam neki pénzt – mondta Rózsa.

Alighogy befejeztük a beszélgetést Józseffel, a férfi mobiltelefonja megcsörrent. Nem hallottuk, kivel beszél, de a vonal másik végén lévő József válaszaiból ítélve rólunk kérdezett. Mit kérdeztünk tőle, és miért fotóztuk le az engedélyével. József láthatóan megrettent a hívástól, próbálta nyugtatni a telefonálót, majd búcsúzóul megkérdezte tőlünk: „Ugye ebből az egészből nem lesz semmi baj?"