összjáték

2021.06.22. 07:45

A jogállamiság korrupciógyanús őre

„Az ő múltjával nem tölthetné be az igazságügyi biztosi tisztséget, nem leckéztethetne más országokat és szerintem nem képviselhetné Belgiumot az Európai Bizottságban” – mondta Didier Reyndersről Philippe Engels oknyomozó újságíró, akinek A Reynders klán című, korrupciós ügyeket feltáró munkáját az év politikai könyvének jelölték Belgiumban. A felmerült vádakat tagadó liberális politikus az egyik főszereplője a hazánk és Lengyelország elleni jogállamisági eljárásnak, amely ma kerül napirendre az Európai Unió luxembourgi tanácsülésén.

– Én egy vasutas vagyok… A magánéletem nem tartozik senkire – mondta Jean-Claude Fontinoy, és szerinte ezzel le is van zárva az ügy. Philippe Engels díjnyertes belga tényfeltáró újságíró, a Médor oknyomozó portál alapítója viszont másképp gondolta. Az „egyszerű vasutas” képét jelentősen árnyalja pél­dául, hogy ahogy teltek az évek, Fontinoy valahogy műemlék kastélyokkal, házak és lakások tucatjaival, szántóföldekkel, legelőkkel és erdőkkel lett gazdagabb Belgium vallon részén, az Ardennekben. Ennyire azért még a belga államvasutaknál, az SNCB-nél sem keresnek jól, akkor sem, ha Fontinoy nem a bakterházban töltötte dolgos éveit. Vasúti mérnökként kezdte, pár hete pedig – 76 évesen – az SNCB igazgatótanácsának elnökeként vonult vissza. Vizsgálatok már folynak vele kapcsolatban, de nem érte el a törvény szigora. Vannak, akik érinthetetlennek tartják – derül ki a Magyar Nemzet cikkéből.

Raszputyin és Baby Sarkozy

Ez eddig az érme egyik oldala – a másik pedig Philippe Engels A Reynders klán című, nemrég franciául megjelent munkájából rajzolódik ki; a kötetet az idén az év politikai tematikájú könyvének jelölték Belgiumban. Fontinoy-t ugyanis 35 éves barátság fűzi Didier Reyndershez, a belga politika ismert alakjához, többszörös miniszterhez, az Európai Bizottság jogérvényesítésért felelős jelenlegi biztosához. Azóta ismerik egymást, hogy 1986-ban – politikai ejtőernyősként – maga Reynders lett az SNCB igazgatótanácsának elnöke. Fontinoy-t a jobbkezének és nemzetközi vonatkozású korrupciógyanús ügyekben is a kijáróemberének tartják a tanúvallomások szerint. Raszputyin és Baby Sarkozy – így is emlegetik a párost; utóbbi arra utal, hogy a most 62 esztendős, liberális Reynders politikai példaképe a nála három évvel idősebb volt francia köztársasági elnök volt.

Belgiumban minden pártból kettő van; a flamand–vallon szembenállás szervezetileg is különböző pártokat eredményez. A korrupciós vádak nélkül is jól látható, hogy a koalíciókra, háttéralkukra és szövevényes viszonyokra épülő belga politikában a francia ajkú liberálisok egyvalamit nagyon tudnak – helyezkedni. A 2019-es belga választásokon – amelyet az európai parlamenti voksolással egy napon rendeztek – a Reform Mozgalomnak (MR) nevezett liberális párt mindössze 7,56 százalékkal az elsöprő sikernek aligha nevezhető hetedik helyen végzett. Ehhez képest Sophie Wilmès személyében nemcsak a leendő kormányfőt adhatta az MR, hanem az új belga uniós biztost (Reynderst), valamint az Európai Tanács következő elnökét is, aki Charles Michel, a távozó miniszterelnök lett. (A választások két „nyertes” pártja a flamand nacionalisták, valamint a szintén flamand radikális jobboldal lett, egyaránt két számjegyű eredménnyel. De az a belga elemző még nem született meg, aki elképzelhetőnek tart egy jobboldali kormányt Brüsszelben.)

Reynders maga is nagy helyezkedő: 1999 és 2019 folyamatosan miniszter (pénzügyek, védelem, külügyek), másfél évtizeden át kormányfőhelyettes, hét évig pártelnök.

„Ez példátlan a II. világháború utáni belga politikában. Egy igen intelligens emberről van szó, aki azonban az üzleti szféra és a politika közötti összjátékot alakított ki. Ezért beszélek a könyvemben klánról”

– mondja a maffiamódszereket is emlegető Engels, akit telefonon ért el a lap munkatársa.

Gyanús ügyletek

A tanúvallomások alapján felmerült korrupciós vádak között gyanús, a belga számvevőszék által is kifogásolt ingatlanprivatizációs ügyletek, valamint francia, kazah és líbiai vonatkozású pénzmozgások szerepelnek. De arról is szó van tanúvallomások és fényképfelvételek alapján, hogy a vasutasoknak részt kellett venniük a liberálisok kampányában. A kétezres évek elején, Reynders pénzügyminisztersége idején értékes állami ingatlanokat, köztük egy liège-i és egy brüsszeli pénzügyi központot privatizáltak, majd az állam visszabérelte az ingatlanokat, nem feltétlenül az adófizetők javára. A szövevényes Kazahgate-ügyben Reynders a gyanú szerint érintett volt a közép-ázsiai állammal folytatott fegyverkereskedelemben, mégpedig a franciák közvetítőjeként. Ezzel összefüggésbe hozták, hogy Bel­gium 2007-ben állampolgárságot adott Patokh Chodijev kazah oligarchának, akit hazájában börtönbüntetésre ítéltek. Továbbá mintegy kétmilliárd euró­nak veszett nyoma a Moammer el-Kadhafihoz köthető belgiumi pénzalapokból, amelyet 2011-ben – amikor a lí­biai vezetőt megölték – befagyasztottak, ahogy más országokban is. Az alapoknak csak a kamatkifizetései eurómilliárdokra rúgnak az azóta eltelt egy évtized alatt. Fontinoy-val szemben egy ötvenezer eurós kenőpénz elfogadásának vádja is felmerült.

Voltak, akiknek mindez feltűnt, és próbáltak tenni valamit. Van, aki megfélemlítésről és Fontinoy részéről halálos fenyegetésről számolt be. Nicolas Ullens de Schooten, a belga titkosszolgálat – az úgynevezett állambiztonság (Sûreté de l’État) – volt ügynöke az egyik koronatanú. 2019-ben azt állította, felülről leállították, amikor rájött a disznóságokra. Ullens sztárügyvédet bérelt Alexis Deswaef személyé­ben, aki egyenesen a belga jogállamiság csorbítását, az igazságszolgáltatás akadályozását vetette Reynders szemére. Idén januárban már Ullens ellen indítottak eljárást a szolgálati titokra vonatkozó kötelmek megsértéséért.

Más szemében a szálkát

Az Európai Unió (EU) általános ügyek tanácsában ma kerül terítékre Luxembourgban a hazánkkal és Lengyelországgal szembeni, úgynevezett jogállamisági eljárás. Ennek egyik fő levezénylője az Európai Bizottság részéről – a cseh Věra Jourová mellett – Reynders, aki nemegyszer keveredett már szóváltásba a magyar kormány képviselőivel. „Természetesen érintettük a jogállamiság kérdését mint örökzöld brüsszeli témát. Sokadjára cáfoltam tételesen a magyar jogrendszert érintő jól ismert vádakat. Abban egyetértettünk, hogy miben nem értünk egyet” – számolt be egy találkozójukról Varga Judit igazságügyi miniszter. A külügyi tárcát vezető Szijjártó Péter erősebben fogalmazott. „Nos, kedves Didier barátom, a hazád megbántásának mindenfajta szándéka nélkül, kérlek, engedd figyelmedbe ajánlanom a tényt, hogy mi, lengyelek és magyarok biztosan harcoltunk annyit diktatúrák ellen a szabadságunkért és tettünk annyit Európa egységéért, mint a téged az Európai Bizottságba delegáló ország. Kérlek, fejezzed be a lengyelek és magyarok lenézését, sértegetését!” – írta a Facebookon a tavaly decemberi uniós költségvetési vita idején, amikor a belga politikus azt az álláspontot képviselte, hagyják figyelmen kívül a két közép-európai ország álláspontját és lépjenek tovább.

„Szerintem az ő múltjával nem tölthetné be ezt a tisztséget, és nem képviselhetné Belgiumot az Európai Bizottságban. A belga politikában a helyzete egyre inkább tarthatatlanná vált”

– mondta Philippe Engels arra a kérdésre, szerinte Reynders megfelelő-e arra, hogy más országoknak adjon jogi leckéket. De, mint mondja, könyvével a politikus morális felelősségét veti fel, ennél tovább egyelőre nem megy.

A Reynders védelme alatt dolgozó Fontinoy-val kapcsolatos vádak nem lepték meg a belga liberálisokat sem, amikor áprilisban a leleplező könyv megjelent. „Tisztában voltunk az üzelmeivel”; „ez egy korszak volt, a Fontinoy-könyvben pedig most lapozunk” – reagáltak informálisan a pártban a megjelentekre a brüsszeli Le Soir beszámolója szerint, hivatalos kommentárt azonban nem fűztek hozzá. Maga Reynders, ha pár nap késéssel is, de megszólalt: gyomorforgatónak nevezte a megjelent információkat.

„Ez nálunk olyan szó, amelyet általában a szélsőjobboldallal összefüggésben használnak. Emlékeztettem Reynderst, hogy huszonöt éve vagyok újságíró, három sajtódíjat nyertem, cikkeim és könyvem állításait pedig nem cáfolták”

– mondta a lapnak Engels.

Tények helyett zsarolási eszköz

Az uniós szerződés 7-es cikke szerinti eljárás nem a tényekről szól, hanem politikai, zsarolási eszközt jelent Magyarországgal szemben – jelentette ki a külgazdasági és külügyminiszter tegnap Luxembourgban, az európai uniós külügyminiszterek találkozóján. Szijjártó Péter arra reagált, hogy az általános uniós ügyekkel foglalkozó miniszterek mai, luxembourgi ülésén meghallgatásokat fog tartani az uniós szerződés 7-es cikke szerinti eljárásokkal kapcsolatban a jogállamiság lengyelországi helyzetéről és az unió értékeinek magyarországi érvényesüléséről. A miniszter magyar újságíróknak kijelentette: az eljárás, ahogyan és amilyen hosszan zajlik, lebuktatja azokat, akik az eljárást folytatják. Az eljárás politikai zsarolási eszköz, ha ugyanis bárki a tényekről akart volna vitatkozni, már rég vége lenne – hangsúlyozta. Kiemelte: ismert Magyarország álláspontja, ugyanis minden feltehető kérdést megválaszolt, az eljárás lezárható. Erről szavazni kell, és a szavazás eredménye alapján lehet továbbmenni – közölte. „Nyilvánvaló számukra, hogy nem tudják megnyerni a szavazást, mert egyhangúság kell hozzá, és az EU mind a 27 tagállama nem fogja elítélni Magyarországot” – fogalmazott. Kijelentette azt is:

„Nyilvánvaló az összefüggés a politikai zsarolási eszközt jelentő eljárás és a jövő évi magyarországi választások között. Az eljárás egy újabb eszköz a liberális fősodornak ahhoz, hogy megpróbálja befolyásolni a magyar parlamenti választásokat”

– mondta. „Nem ez az egyetlen, nem ez az első kísérlet a jövő évi választások befolyásolására, nyilván lesz még más is” – tette hozzá. Arra vonatkozóan, hogy a mai tanácsülés témái között lehet a magyar pedofilellenes törvény elfogadása is, Szijjártó Péter azt mondta: „nincs az a világ, hogy nekünk brüsszeli bürokraták vagy nyugat-európai liberális politikusok mondják meg, hogy megvédhetjük-e a gyerekeinket vagy sem”.

Megdolgozták az informátort. Philippe Engels 2019-ben az alábbi interjút készítette Nicolas Ullens de Schooten volt belga titkos ügynök ügyvédjével, Alexis Deswaeffel (részletek a Médor portálon megjelentekből):

Miért vállalta el a védelmét?

…az állambiztonság, a Sûreté de l’État nyomozójaként 2007 és 2018 között az állítása szerint a korrupcióra és pénzmosásra vonatkozó aktákban súlyos működési zavaroknak volt a tanúja az állam legmagasabb szintjén. Majd megakadályozták, hogy vizsgálódjon. Mindaz, amit bemutatott, tökéletesen hitelt érdemlő, ezeket nekem kívülről hírszerzési források is megerősítették…

Mit vár valójában attól, hogy korrupcióval vádolja Reynderst?

Az ügye a közjót érinti. A polgárok az áldozatai az állam nagy „szolgálóit” érintő maffiatevékenységnek… Belgium gyakran ítéli el a jogállamisággal szembeni megnyilvánulásokat más országokban. Nem kellene itt, nálunk is felnyitni a szemeket?

…Igaz, hogy Ullens egy informátora Reynders kabinetjének egy tagja volt?

Igen, nyilvánvalóan. A hatóságok ma már tudják a nevét és ismerik a mozgását. Reynders utolsó, 2014-ben alakult kabinetjébe már nem vették be.

A Sûreté de l’État viszont elvágta a kapcsolatot Ullens és e között az informátor között?

Semmi okom nincsen rá, hogy ezt kétségbe vonjam. Azt mondja, az állambiztonság „megdolgozta” az informátort, azt is megtiltva neki, hogy másvalakivel működjön együtt.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában