10 éve hunyt el Sándor "Csikar" Károly

Sándor "Csikar" Károly 1928. november 26-án Szegeden született. A kiváló támadó pályafutása a Móravárosi Kinizsiben kezdődött, innen igazolt 1947-ben az MTK-hoz, amely klubhoz egész pályafutása során hűséges maradt. „Csikar” – a korszakban több névváltozáson átesett (MTK/Textiles SE/Bp. Bástya/Bp. Vörös Lobogó) – a csapattal 13-szor (!) végzett a dobogón az NB I.-ben, bajnok 3-szor lett, 8-szor ezüst- és 2-szer bronzérmes volt. A klub színeiben összesen 380 bajnoki mérkőzésen szerepelt (ebben benne van az 1956-os félbeszakadt idény, és az 1948. március 14-i, később  törölt MOGÜRT meccs is), ami klubrekord és 185 gólt szerzett – ez Hidegkuti Nándor után a második legtöbb az MTK történetében – emlékezett vissza írásában a Puskás Intézet.

A szegedi származású labdarúgó kétszer is nemzetközi kupát nyert az MTK-val. 1955-ben és 1963-ban, majd visszavonulásának évében, 1964-ben egésze a döntőig meneteltek a KEK-ban, ahol a Sporting elleni 3–3-mal végződött fináléban duplázott. A megismételt döntőben is pályára lépett, de azt már a portugál csapat nyerte meg 1–0-ra.

Sándor "Csikar" Károly volt Puskás Ferenc utódja

Sándor Károly 75 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, 27 gólt szerzett. Kezdőként lépett pályára 1949. április 10-én a Csehszlovákiában, amikor egy 5–2-es vereséggel mutatkozott be magyar szövetségi kapitányként Sebes Gusztáv. Ezt követően viszont Csikar nem kapott sok lehetőséget Sebestől, így az Aranycsapat sikeriről lemaradt. Az 1952-es olimpián nem vett részt, az "évszázad mérkőzésén" tartalék volt, míg a svájci világbajnokságra kiutazott a nemzeti csapattal, de keretbe nem került. Puskás Ferenc után viszont ő lett a válogatott csapatkapitánya. Részt vett az 1958-as svédországi és az 1962-es chilei világbajnokságon, előbbin gólt szerzett, utóbbin ötödikként zárt a válogatottal. Eközben az utolsó, 1955–1960-as Európa-kupában második volt a magyar csapattal. 1964-ben pedig Európa-bajnoki bronzérmes lett – igaz a kontinenstorna négyes döntőjében sérülés miatt nem játszott, de a selejtezőben az NDK és Franciaország ellen pályára lépett.

2007-ben a Délmagyarország szavazásán Minden idők legjobb szegedi labdarúgójának választották meg. 2008-ban 80. születésnapja alkalmából készített vele kollégánk hosszabb anyagot.