Szegedről igazolt a Vasasba, összeszorult a torka, amikor visszatért ellenfélként

– Kicsit olyan a helyzete, mint a légiósoknak. Az első szezonját töltötte szülővárosától, Szegedtől távol a Vasasban. Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban?

– A hasonlat nem rossz, valóban volt benne egy ilyen érzés. Összességében viszont nagyon jó szájízzel gondolok vissza erre a szezonra. Élveztem végig, vártam, hogy elkezdődjön a pályafutásom a Vasasban.

– A Magyar Kupában és a bajnokságban is ezüstérmesek lettek. Úgy tűnt, egyelőre még távolabb van a Vasastól az aranyérmes Ferencváros, de azért egy-két negyedben már felvették velük a kesztyűt. Összességében félig tele, vagy félig üres az a bizonyos pohár?

– Egyértelműen félig tele! Az volt a célunk, hogy a hazai porondon döntőket játsszunk, ez pedig sikerült. Nem kell amiatt szégyenkezni, hogy a világ legjobb csapatának csak néhány negyedig tudtunk a partnerei lenni. 

– Nagyon más például az FTC ellen vízilabdázni?

– Persze, nagyon fárasztó. Ezeken a mérkőzéseken, illetve a nemzetközi találkozókon éreztem igazán, hogy ott vagyok, ahol mindig is szerettem volna pólózni.

Korai búcsú

– Ami pedig a nemzetközi szereplésüket illeti, az Euro Kupától a nyolcaddöntőben búcsúztak a végső győztes, horvát Jug Dubrovnik ellen. Mennyire volt csalódás a korai búcsú?

– Elképesztően szerencsétlen volt a sorsolásunk, hogy már a legjobb tizenhat között találkoztunk a Juggal. Ha megnézzük, hogy a kiejtésünk után milyen párharcaik voltak, a miénk egy döntővel ért fel egy Bajnokok Ligája-erősségű Dubrovnikkal. Ez is a sport szépsége, hogy azt kell legyőznöd, akit éppen eléd hoz a sors.

– Két egygólos vereséggel zárták ezt a Dubrovnik elleni párharcot. Hogyan emlékszik ezekre vissza?

– Döntőként éltük meg ezeket. Többen még nem játszottunk ilyen rangos párharcot. Egy nagyon patinás csapattal találkoztunk, amelynek fantasztikus a múltja, horvát válogatott játékosok alkotják. Először ami kifejezetten a meccsekről beugrik, az az idegenbeliről az, hogy az életemért küzdöttem. Óriásinak éreztem a medencét, ráadásul nagyon meleg volt benne a víz is. Elképesztően elfáradtam, nehéz meccs volt.

Gyorsan felvette a ritmust

– Térjünk át önre. 2023 nyarán először nem Szegeden kezdte meg a felkészülést. Hogy ment a beilleszkedése?

– Féltem attól, hogy majd vajon miként sikerül beilleszkednem, illetve ehhez mennyire időre lesz szükségem. Szerencsére gyorsan ment, felvettem a ritmust és mindenkivel megtaláltam a közös hangot.

– Elégedett az első szezonban nyújtott játékával?

– Igen! Azért vagyok elégedett, mert tudtam, hogy az elején minden másodpercért meg kell küzdenem. Volt egy szép íve a teljesítményemnek, ahogy mentünk előre, egyre többet és jobban játszottam, ami a bajnoki döntőre csúcsosodott ki.

Profibb vízilabdázó lett

– Miben sikerült a legtöbbet fejlődnie a Vasasban?

– Fizikálisan sokat erősödtem, felszedtem pár kiló izmot. Fejben és fizikálisan is hozzászoktam a nagyobb iramhoz. Mentálisan olyan impulzusok értek, olyan tapasztalatokat szereztem, amelyek miatt sokkal érettebb lettem játékosként és magánemberként egyaránt. Van ebben egy lelki érés is, a nehezebb dolgokat jobban fel tudom dolgozni. Profibb és érettebb vízilabdázó lettem.

– Miként élte meg, hogy a poszttársa, Burián Gergely a világ egyik legjobb csapatába, a spanyol Barcelonetába igazol ezen a nyáron?

– Az egyik szemem sír, a másik viszont nevet, mert nagyon jó kapcsolatom alakult ki vele ebben az évben. Nagyon sajnálom, hogy elmegy, mert nem leszünk ott egymásnak napi szinten, de ugyanakkor örülök, mert egy óriási lehetőséget kapott. Ez bármelyik magyar vízilabdázónak az lenne, hiszen ha egy kisgyereket megkérdezel, hogy melyik külföldi csapatban vízilabdázna szívesen, valószínűleg a Barcelonetát és a Pro Reccót említené elsőként.

Átrendeződés

– Ugyanakkor több játéklehetősége lehet ezáltal…

– Így van, reménykedem benne, de a több lehetőség ugyanennyi felelősséggel is jár. Nekem most a pályafutásom szempontjából arra van szükségem, hogy minél többet játsszak. Lesz most egy kis átrendeződés a bajnokságban, a BVSC talán erősebb lehet nálunk, de szerencsére nem papír alapján dőlnek majd el a helyezések.

Összeszorult a torka

– Milyen érzés volt először visszatérni ellenfélként a Tiszavirág Sportuszodába?

– Fura volt, hogy egy másik öltözőbe mentem be és egy másik oldalon melegítettem be. Zaklatott őszünk volt rengeteg mérkőzéssel és utazással, így kevésbé fókuszáltam a szegedi meccsre. Amikor viszont megérkeztünk, összeszorult picit a torkom, mert sok ismerőssel találkoztam, érzelemdús meccset játszottam.

– Van, ami hiányzik Szegedről?

– Természetesen a család és a barátok, valamint maga a város, mert az én személyiségemhez jobban illik Szeged, mint Budapest. Szülővárosomnak minden zegzugát ismerem, míg a fővárost azért nem, bár már egyre jobban kiismerem magam ott is.