2023.02.20. 18:08
A Valdor Szentes védekezésének köszönheti a bravúrgyőzelmét – INTERJÚ
Derült égből villámcsapásként 9–9-es döntetlent játszott a Valdor Szentes a bajnokaspiráns, Bajnokok Ligája-elődöntőbe vágyódó Dunaújváros otthonában a női vízilabda OB I.-ben. Erről az óriási bravúrról a Kurca-partiak kapusával, Füsti Molnár Jankával beszélgettünk.
Kilenc másodperc hiányzott a győzelemhez, de Garda lövése a labdával együtt bevitte a kapuba Füsti Molnár Janka kezét.
Fotó: Török János
– Hogyan emlékszik vissza a győzelemmel felérő döntetlenre a Dunaújváros ellen?
– Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy meglepetést okozhatunk. Nem készültünk kifejezetten erre az ellenfélre, ráadásul többen kiestek a keretből a mérkőzés előtt sérülés vagy betegség miatt. Vezetőedzőnk, Matajsz Márk azt kérte tőlünk, hogy próbáljunk meg felszabadultan vízilabdázni és ne foglalkozzunk az eredménnyel. Úgyis ugrottunk vízbe, hogy nekünk itt semmi vesztenivalónk nincs, csak a hazaiaknak, akik nem a tőlük elvárható játékot hozták. Amíg nekik borzalmas napjuk volt, addig nekünk jó.
– Ráadásul könnyen az összes pontot elhozhatták volna.
– Így van, gyakorlatilag vajon csúszott be a labda, sikerült teljesen beleérnem. Aki ismeri Garda Krisztát, tudja, nincs gyenge lövése. Ez sem volt az, bevitte a labda a kezemet. Nagyon bántott, hogy nem sikerült kivédenem az utolsó lövést kilenc másodperccel a vége előtt, mert akkor még nagyobb bravúrt érhettünk volna el. Akadt bennem emiatt hiányérzet, de a többiek gyorsan megvigasztaltak hazafelé, hogy így is nagy tettet hajtottunk végre. Igazuk van.
– Mindössze tizennégy lövés találta el a kapuját, ami dicséri a védelmüket. Egyetért?
– Igen, de a védelmünket az talán még inkább szép fényben tünteti fel, hogy a hazaiaknak hét emberelőnyük volt, de egyiket sem tudták gólra váltani. Voltak labdaszerzéseink, remek blokkjaink. Tudat alatt lehet, hogy jobban koncentráltunk a védekezésre, mert otthon tizenhárommal kikaptunk a Dunaújvárostól az ősszel, míg az előző héten huszonegy gólt lőtt nekünk a Ferencváros Szentesen.
– Mikor érezte először, hogy lehet keresnivalójuk a mérkőzésen?
– Az első két negyedet követően azt hittem, felébred a Dunaújváros és átmegy rajtunk, mint egy úthenger. Igazán az utolsó másfél percben tudatosult bennem, amikor 9–8-ra átvettük a vezetést, hogy innen minimum egy ponttal mehetünk haza. Nehéz volt fejben ez az utolsó kilencven másodperc, de elképesztően fókuszáltak tudtunk maradni szerencsére.
– Hogyan tovább, milyen céljaik vannak a szezonra?
– Sokat beszélt a csapat arról, hogy ennek a dunaújvárosi pontszerzésnek sokáig nem örülhetünk, mert még ennél is fontosabb meccsek várnak ránk. Igazán a márciusi négy rangadónkra figyelünk a Győr, a Tatabánya, a III. kerület és a Szeged ellen. Ha ezeket mind megnyernénk, akár még a négy közé jutásért is játszhatnánk, de ahhoz háromszor kellene legyőznünk az idén sokat fejlődött Egert.