Gábe Tamás szívügyének tekinti a triatlon sportág sorsát

– Ha jól gondolom, nem áll messze a valóságtól az az állítás, miszerint a sport teszi ki az élete nagy részét.

– Ez abszolút így van. Ha 30 órából állna egy nap, az még jobb lenne, de valószínűleg azt a plusz 6 órát is vagy a sportban, vagy a sporttal kapcsola­tos tevékenységgel tölteném el. Mondhatom, hogy három különböző terepre oszthatjuk az életemet: az első a saját sporttevékenységem, a második a csapat, a Suncity Triathlon Team ügyei, a harmadik pedig az utánpótlás-nevelés, ami leginkább az úszás oktatásában valósul meg. 5–7 éves gyerekeket tanítok a vízhez szoktatástól az úszás alapjain át egészen a három úszásnem elsajátításáig. Tehát igen, tu­­lajdonképpen a sport az egész életem. Sajnos a napi 8 órás munkaidő nem a sporthoz kap­­csolódik, de nem is vagyok pro­­fi, aki ebből éljen.

– Szerencsésnek érzi magát emiatt?

– Én úgy vagyok vele, hogy ha valaki nem szereti, amit csinál, akkor, ha lehet, inkább ne is csinálja. A sorsunkat mi irányítjuk, mi választjuk meg, hogy az élet pályáján merre sodródunk. Én 8 éves korom óta vagyok a sportban, sportolókkal körülvéve cseperedtem fel. Nekem ez nem munka, nem teher. Mondhatnám azt is, hogy számomra a nyaralás egyenértékű egy egyhetes edzőtáborral. Szeretek ok­­tat­­ni is, a gyerekek az át­­adott tu­dást, biztonságérzést, magabiztosságot egy életre magukkal viszik, és mindenképpen rengeteg élménnyel gazdagodnak, ahogy az összes sportoló. Hogy szerencsésnek érzem-e magam? Jobbat nem is kívánhatnék!

– Mit gondol, mennyire van méltó helyen a köztudatban a triatlon?

– Szerintem abszolút nincsen rossz helyen. Két évvel ezelőtt berobbant Magyaror­szágra mint divatsport. Az úszás egy olyan alapkövetelmény, amelyet hála az égnek már az általános iskolákban is kötelezővé tettek: hogy Szabó Tünde sportért felelős ál­­lamtitkárt idézzem, „mert ez az egyetlen olyan sportág, amelynek nem tudása életveszélyt okozhat”. Futni sokan szeretnek, hiszen az nem egy olyan mozgásforma, amit meg kell tanulni, a kerékpározást pedig sokan űzik hobbiszinten. A három sportágat egybevetve lett felkapva a triatlon, de külön-külön nézve is megvannak itthon az amatőr, az elit és a szenior versenyzők is. Kortól, nemtől függetlenül lehet űzni, a már sajnos elhunyt Bánki Horváth Béla bácsi jó példa erre.

– Hogy érzi, mi kellene ahhoz, hogy nagyobb presztízse legyen, egyáltalán szükséges bármit tenni ezért?

– Mindig minden sportágban lehet fejlődni, és jobban terjeszteni, megmutatni az embereknek. Tulajdonképpen sokan attól félnek szerintem, hogy túl nagy falat lenne nekik a triatlon. Ha külön nézzük a három sportot, egy sima úszó, futó, vagy kerékpáros táv teljesítésére hamarabb ráveszi magát az ember. A triatlon több időt vesz el, de sokkal többet is ad vissza. Szeretnénk jobban megismertetni a sportágat, ezért például szeptemberben 4-én Szegeden újra lesz triatlonverseny, ahol a profik mellett örülnénk, ha az amatőrök is elindulnának. Ez a rendezvény jó alkalom lehet például, hogy többen megismerkedjenek ezzel a csodás sporttal.

– Szívügye a sportág sorsa, ez jól látszik. Miből meríti a motivációt?

– Nemcsak itt a megyében, de leginkább nálunk, Szegeden meglehetősen rossz viszonyok uralkodnak a sportolók kapcsolatai kö­­zött. Ez nem tesz jót azoknak a véleményeknek, amelyek kí­­vülről érnek bennünket. Az is tény, hogy nagyon sok jó triatlonos van Szegeden. Nem Csongrád-Csanád megyében, hanem konkrétan Szegeden. Vannak klikkesedések, fe­­szültségek, de melyik sportágban nincsenek? Mi mindenképpen szeretnénk kialakíta­­ni megyei szinten egy olyan bázist, amelynek keretén belül akár közösen szervezhetnénk versenyt, edzőtábort, akármit, ami előrébb viszi a megyei triatlont. Én rengeteg mindent kaptam a sporttól az elmúlt 23 évben, legyen az edzőtábori él­mény, barátságok, helyszínek, versenyek, ér­­mek, gyakorlatilag megszám­lálhatatlan az élményeim so­­ra. Úgy gondolom, hogy ezt bárki megérdemelheti, aki egy kicsikét tesz érte, én pedig szeretném ezeknek az embereknek megadni ehhez a segítséget, ezáltal is népszerűsítve a sportágat. Ha valakiben megvan a potenciális versenyző, akkor pedig bele kell fektetni időt és energiát mindkét félnek, hogy eredménye is legyen.