Bajnokként távozott Szegedről a legenda

– Talán az egyik legemlékeze­tesebb idényén van túl a 2020–­­2021-esben. A korona­ví­­russal ön is megfertőződött, aztán bajnoki címet ünnepelhetett a MOL-PICK Szegeddel, valamint véget ért a játékos-pályafutása a Tisza-parti városban. A csapat évzáróján pedig bejelentette a klub, hogy az ön mezszáma lesz az első, amit visszavonultatnak. Sikerült már feldolgoznia az eseményeket?

– Teljesen még nem, hiszen rengeteg minden történt, amíg Szegeden éltünk. Szebben nem is fejeződhetett volna be a szegedi pályafutásom, mint hogy újból bajnoki címet ünnepelhettünk.

– A bajnoki döntő előtt kevesen gondolták, hogy a MOL-PICK képes lehet megnyerni a bajnokságot. Mi volt a titkuk?

– Azt hiszem, az, hogy csapatként harcoltunk egymásért és a sikerért. Kulcsfontosságú volt, hogy mindkét mérkőzésen igen jól teljesítettek a kapusaink, valamint hogy sok gólt tudtunk szerezni gyors lerohanásokból.

– A döntő első mérkőzése után gondolkodott már azon, hogy baj­nokként távozhat Szegedről?

– Természetesen, gondoltam, miért ne? Jól játszottunk az első meccsen, de egy még nehezebb második várt ránk, mert otthon bárkit képes több góllal legyőzni a Veszprém. Jó eredményt értünk el az első felvonáson, de úgy utaztunk a visszavágóra, hogy ott is nyerni szeretnénk, ami bejött.

– Milyen érzés volt ismét Veszprémben átvenni az aranyérmet?

– Csodálatos! Megnyerni a bajnokságot mindig különleges érzés, pláne a riválisunk otthonában. De a legfontosabb, hogy nyertünk, mert egy őrült szezonunk volt.

– Nem volt szervezett ünneplés Szegeden, de hajnali két órakor nagyjából ötszáz szurkoló fogadta a csapatot az újszegedi sportcsarnoknál. Milyen érzés volt így hazatérni?

– Nagyon jó, hiszen a koronavírus-járvány miatt kevés alkalommal találkozhattunk a szurkolóinkkal. Jólesett mindenkinek, hogy annyian vártak bennünket. A legutóbbi ünneplésünk a Széchenyi téren 2019-ben még hatalmasabb volt a kupagyőzelem után, de nekem most a legfontosabb az volt, hogy a bajnoki döntő első meccsén ott voltak velünk a sportcsarnokban, ez mentálisan rendkívül sokat jelentett az egész csapatnak.

– A csapat záróeseményén kide­rült, hogy az öné lesz az első visszavonultatott mezszám a klubban, illetve az új arénában az egyik szektor az ön nevét viseli majd. Mit érzett, amikor ezeket először meghallotta?

– Csodás érzés ennek a klubnak a része lenni, meglepődtem, amikor az elnök úr bejelentette, mert előtte nem tudtam róla semmit. Sokat jelent nekem ez a gesztus. Spanyolországban nem volt ilyenre lehetőség, a MOL-PICK Szegednek viszont nagyon köszönöm, hogy ilyen szépen búcsúzott el tőlem. Nehezen találtam a szavakat, a csapattársaim is gondoltak rám, kaptam tőlük egy szép karórát.

– Távozásával Bánhidi Bence lesz az új csapatkapitány. Mit tanácsolt neki?

– Bence egy jó választás a klub részéről, hiszen magyar, könnyen kommunikál a csapattal, és aláírt egy hosszú távú szerződést, még sokáig marad itt. A csapatkapitánynak az a feladata, hogy mindig segítse és motiválja a társait, mindig pozitív maradjon, hiszen minden meccset senki sem nyer meg. Bence jó vezetője lesz a MOL-PICK Szegednek.

– Elhatározta már, hogy folytatja-e a játékoskarrierjét, vagy eset­­leg visszavonul?

– Szeretnék még egy évet játszani, mert jól érzem magam a bőrömben, még mindig imádok kézilabdázni, és fizikailag is rendben vagyok. Folytatni szeretném, meglátjuk, miként alakulnak a dolgok.

– Melyik a legemlékezetesebb mérkőzése a Szegeddel?

– Az utolsó. Megnyertük a bajnokságot, és ez volt az utolsó meccsem a kék mezben.

– Melyik van még ott a legjobb három között?

– A debütáló találkozóm a csapat mezében, az utolsó, és amikor megnyertük a 2019-es magyarkupa-döntő.

– Melyik a kedvenc trófeája?

– Nehéz eldönteni. A Szegeddel minden trófeám különleges, de az utolsó mérkőzésnek és bajnoki címnek kitüntetett helye van az emlékeimben. Ami pedig az egész karrieremet illeti, az olimpiai ezüstérmem a legértékesebb.

– Különleges érzés volt, hogy az utolsó szegedi meccsén az utolsó két gólt éppen ön szerezte?

– Szerencsés gólok voltak, amire igazán emlékezni fogok néhány év múlva abból a meccs­ből, hogy meg­­nyertük a baj­­nokságot, nem pedig ar­­ra, hogy én lőttem azokat a gólokat. Többször hangsúlyoztam már, nekem a legfontosabb, hogy bajnokként búcsúzhattam.

– Hét és fél évet élt Szegeden családjával. Mit visznek magukkal?

– Rengeteg mindent, jó tapasztalat volt Szegeden élni. Magyarországot több szempontból nehéz összehasonlítani Spanyolországgal vagy Svédországgal. Rengeteg szép emlékem van innen, akár a civil életről, akár a kézilabdáról van szó. Az utazások során rengeteget viccelődtünk, ugrattuk egymást. Ha visszagondolok a spanyol karrieremre, onnan is ezekre a pillanatokra emlékszem inkább, nem az eredményekre.

– Szegeden volt a legjobb az öltözői hangulat a korábbi csapataihoz képest?

– Nehéz ezt így kijelenteni, mert mindenhol más volt a helyzet. Több országból érkeztünk, más-más kézilabdarendszer, kultúra, gondolkodás, de kétségtelen, hogy az egyik legjobb a szegedi volt, ahol valaha játszottam.

– A bajnoki döntő napján a MOL-PICK Szeged több videót is publikált, amelyekben Balogh Zsolt, Zubai Szabolcs, Fekete Bálint, Alen Blazevic, Stas Skube, Sunajko Stefan és Pedro Rodríguez is méltatta a pályafutását. Látta őket?

– Persze, mindet megnéztem és mindenkivel beszéltem is már azóta, megköszöntem nekik, hogy ilyen szépeket mondtak. Ezért is szép a kézilabda. Távoztak már a csapattól, de gondolnak ránk mindig, ez is megmutatja, tényleg egy kézilabdacsalád vagyunk.

Jonas Källman

Születési hely, idő: Växjö, Svédország, 1981. július 17.

Nemzetiség: svéd

Posztja: balszélső

Klubjai: IFK Skövde HK

(2000–2002), Ciudad Real (2002–2011), Atlético Madrid (2011–2013), IFK Skövde HK (2013–2014), MOL-PICK Szeged (2014–2021)

Válogatottság: 222 mérkőzésen 646 gól (2011–2017)

Legnagyobb sikerei: 5-szörös spanyol bajnok, 4-szeres Király-kupa-győztes, 6-szoros spanyolkupa-győztes, 4-szeres spanyol szuperkupagyőztes, 3-szoros Bajnokok Ligája-győztes, 1-szeres klubvilágbajnok, 2-szeres magyar bajnok, 1-szeres magyar­kupa-győztes, 1-szeres EHF-kupa-győztes, olimpiai ezüstérmes