Megünnepelték a szegedi hokiklub 30. születésnapját - fotók

Hetekkel a rendezvény előtt sokan jelezték, hogy ott lesznek a műjégpályán tartott gálameccsen, jó páran külföldről utaztak haza, hogy találkozzanak az egykori társakkal. Az utolsó napokban viszont a vártnál is nagyobb felfordulást okozott a jubileum: olyanok is megjelentek az öregfiúk csapatának edzésén, akik évek óta nem húztak korcsolyát a lábukra.

A vasárnapi Szegedi Öregfiúk–Debreceni Öregfiúk találkozó apropóját az adta, hogy harminc évvel ezelőtt, 1989. januárjában volt Szeged történelmének első hivatalos, magyar bajnokságban játszott mérkőzése. A gálameccsen olyanok vettek részt, akik 1988 és 1993 között igazolt játékosok voltak a két klub egyikében.

A szegedi hoki Minarik Edéje, az alapokat megteremtő Bánáti Antal túl a hetvenen a játékot már nem vállalta, de természetesen ott volt a jégen a társak között – pont úgy gyűjtötte maga köré az embereket a bemutatásnál, mint tette azt három évtizeddel ezelőtt Kalocsa Lászlóval és Rigó Lehellel, amikor a befagyott tavak jegén keresgélt jövendőbeli jégkorongozókat.

Ezek után kezdődött el az öregfiúk meccse, amelyet a Debrecen nyert meg 5–2-re, a szegedi gólt Pallós Péter és Redler Attila lőtte. Köszöntőt mondott Pápai Miklós, a Tisza Volán SC jégkorongszakosztályának igazgatója, Bánáti Antal, a várostól pedig Joób Márton foglalkoztatási, szociális és sportbizottsági elnök.

– A napfény városában harminc évet megélt a hoki – mondta Pápai Miklós, míg Joób annyit tett hozzá: – A mai nap az ünnepről szól, a múltat ünnepeltük, és a jövő is ugyanilyen szép képet mutathat, köszönhetően a sok fejlesztésnek. 

Az ünnepség végén összeálltak egy képre nemcsak a korábbi és jelenlegi, profi és amatőr játékosok, hanem a vezetők, támogatók, orvosok is.

A legidősebb

Külön elismerés illeti a Szegedi Öregfiúk legidősebb tagját, Szeles Imrét, aki nemcsak tegnap vállalta a játékot, de rendszeresen heti két edzést vállal 60 éves kora ellenére.

– Bár tíz éve azt mondom, hogy erre a kis időre már nem veszek új korcsolyát, ebben a szezonban is beruháztam új felszerelésre. Amikor egy „normális" ember mondjuk tévézik, én este fél tízkor edzésre indulok. Fél tizenegykor kezdünk, akkor jutott idő a jégpályán, amelyet az öregfiúkkal saját pénzből bérlünk. Általában éjfél után ér véget a tréning, utána megyünk csak haza – mesélte Szeles Imre.