Nádas Alexandra és Nagy Gábor: Ember és ember közötti összjáték az életben a legfontosabb

Még javában készült a magánéleti és alkotói párhuzamokra is reflektáló Együttállás című közös kiállításuk a szegedi Kiss Kunszt Galériában, amikor kiderült: mindketten a 70. Vásárhelyi Őszi Tárlat kiemelt díjazottjai. A fődíjjal elismert Nádas Alexandra képzőművész munkái férje és alkotótársa, az életmű díjjal elismert Nagy Gábor festőművész alkotásaira tekintenek az Alföldi Galéria egyik termében. A művész-házaspár majdnem negyedszázada alkot egymás szoros közelségében, közös műteremben.

Egy kert az érzelmeknek

A kultúra mélyére nyúl vissza Nagy Gábor festőművész, aki saját autentikus stílusán mit sem változtatva, a tisztaság, az ártatlanság, az áldozathozatal kérdéseit boncolva, mi másban találhatna választ, mint Isten bárányában. Nádas Alexandra grafikáin pedig a gigantikusra növesztett, düreri gondossággal rajzolt növények a saját eszmei-érzelmi territórium megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák –  mondta Ibos Éva művészettörténész, a Tornyai János Múzeum muzeológusa az alkotók Hódmezővásárhelyen most látható műveiről. 

Vagy ahogy Pataki Gábor művészettörténész az Új Művészet vezető szerkesztője fogalmazott a katalógus előszavában: Nádas Alexandra “a bensőséges, valódi érzelmek számára fenntartott kert és a néhány, ugyancsak lehatárolt építészeti motívum töredékes montázsából épít az alkotó önmaga, a családja, s talán a befogadó számára is védfalat. Férje, és alkotótársa is hasonlóképpen illeszti össze lírai eleggyé a dél alföldi-táj motívumait, domborzatát, állatait.”

Az élet hitelesített értékei

– Az, hogy milyen apró mozzanatok építik fel az embert belülről, rendkívül szerteágazó. Életünk kitörölhetetlen, meghatározó alap élményeiből nem fogyunk ki sohasem, azokat visszük magunkkal. Valószínűsítem, hogy mindezek történelmileg is hitelesített értékek köré csoportosulnak; viselkedési normáktól kezdve, millió egy olyan apró gesztuson át, hogy miként üdvözlünk másokat, hogyan viszonyulunk egy közösséghez. Ez egy olyan értékrend, amit megpróbálunk emberileg és szakmailag ugyancsak formába önteni, megfogalmazni, helyzeteinkben képviselni. Hihetetlen sokrétű dologként élem meg ezt, ráadásul az ember és ember közötti kapcsolati áthallások, az összjáték az egyik legfontosabb dolog az életben. Nem csupán egyéni, szűk, családi, hanem társadalmi szinten – mondta Nagy Gábor, majd kérdésre válaszolva azt is hozzátette: reméli, hogy kettejük közös élete és művészi útja erről is vall.

Megtartó szellemi közeg

Nádas Alexandra erre úgy reflektált: próbálnak úgy élni és dolgozni, tanítani, alkotni, hogy átadják ezt a szemléletet, minden szempontból. Tanodájukban megpróbálnak szigetet építeni magunk körül, mert fontos, hogy legyen egy olyan szellemi közeg, amelynek megtartó ereje van, az oda tartozók ismerik és értik egymás szándékait. Az általuk alapított és vezetett budapesti NaN-art Rajztanoda és Grafikai Műhely rendszeresen tart Csongrádon képzőművészeti műhely foglalkozásokat, legutóbb mindjárt a 70. Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitójának hetében. Aktuális kiállításuk október 19-ig látogatható a csongrádi városi galériában. 

Nagy Gábor arról mesélt, milyen sokáig tartott tőle, hogy bizonyos manuális dolgokat megosszon tanítványaival, nehogy a hasonló gesztusok másoknál is megjelenjenek. Holott az egyéniségek kibontakoztatása a lényeges. – Rá kellett jönnöm, meg kell mutatni például azt a bátorságot, ami egy létrehozott felület lerombolásához kell. Mert előfordul, hogy elviszed a képszövetet egy szintig, majd egy sugallat nyomán a következő pillanatban már roncsolod. Ettől tart, fél a legtöbb ember, hogy nem tudja újra felépíteni az egyszer már megjárt folyamatot. Nekünk tanárként ezt is meg kell tanítani, mert az akarat, bátorság, személyiség, megannyi rezdülés megjelenhet egy alkotáson – hangsúlyozta a Munkácsy-díjas alkotó.

Hordozható kertek

Nádas Alexandra azt tette hozzá, hogy az alkotói folyamaton túl megannyi nélkülözhetetlen, például szervezéstechnikai tudást is megosztanak diákjaikkal. Ráadásul a hitelességhez úgy érzik fontos, hogy tanítványaik közvetlen közelről látják, kísérik, figyelik ahogy ők maguk is dolgoznak.  – Nem csupán beszélünk, csináljuk, közben látják ahogy tervezünk, haladunk, ahogy a 70. Vásárhelyi Őszi Tárlatra beadott nagyméretű grafikák útját is lényegében nyomon követték – mondta. A Hordozható kertek sorozat képei a keresett és vágyott biztonságot, az otthonosság érzetét idézik, a biztos menedéket egy bizonytalan létezésben. Megteremtett harmonikus és szép hordozható kertként, amelyet magukkal vihetünk.

Vágyott és keresett harmónia

– 1970-ben utaztam először Csongrádra, 1968-69-ben pedig Hódmezővásárhelyen voltam művésztelepen. Mindhárom alkalom szó szerint szíven ütött; olyan komplex vizuális és emberi élmény ért, amely máig éltet – mondta Nagy Gábor, aki a főváros szülötteként alkotóként folyton a Tisza közelébe hívogat, megosztva művein dél-alföldi élményeit, emberi sorsokat, a vágyott és keresett harmóniát. Munkáinak visszatérő motívumai az ember és táj viszonya, az angyalok és a szeretet, illetve áldozatvállalás jelképeként a bárány alakja. 

– Eredendően nem értettem egyet azzal, hogy az Alföld és a hozzá kapcsolódó művészet valami poros föld festészet. Ezt kikértem magamnak akkor, ahogy most is – hangzott el arra válaszul, vajon a 70. Vásárhelyi Őszi Tárlaton elnyert díjak felértékelik-e azt a korábban megfogalmazott gondolatot, miszerint sokan meghaladottnak vélik az alföldi festészetet, ám az igenis tartogat lehetőségeket. Úgy véli, amikor egy hagyományt éltetünk és fejlesztünk,  beépítve a korszellemet, átmenthetjük az értékeket és szépen újra fogalmazhatjuk a korábbi gondolatokat. Szerintem kutya kötelességünk, hogy azt kor-tartalmat, amit élünk, formába öntve újrafogalmazzuk a saját személyiségünkön keresztül.