A tetováló szakma java örömmel küldené partvonal mögé a kóklereket

– A bőr a legizgalmasabb médium, egy élő felület, ennélfogva misztikus is. De mostanra annyira populárissá vált ez a műfaj, hogy kezdi elveszíteni titokzatosságát. Boldog-boldogtalan tetoválással járkál, lassan a tetoválatlan bőrfelület számít rendhagyónak – nyilatkozta Sárközi Zsolt neves tetováló, a budapesti DarkArt Tattoo alapítója, a vásárhelyi I. Stonewall Tattoo Convention egyik zsűritagja lapunknak. Majd azzal folytatta: Salvador Dalí szerint csak kevesen látják, mi a valódi művészet. Márpedig Sárközi szerint a tetoválók az elmúlt években elengedték a közönség művelését, így az emberek, a megrendelők azon keresztül nevelődnek, amit látnak. Egy közösségi oldalon minden második bejegyzés egy tetoválásról szól, minden tizedik jó tetoválásról. – Így a középszerűség válik elvárttá a közönség számára. És ezzel nagyon tennünk kellene valamit. A magyar tetováló szakma hosszú ideig nemzetközi szinten is az élvonalban volt. Napjainkban – a nagy összképet tekintve – ha egy magyar tetováló külföldi szalonban vállal munkát, azt gondolják: de jó, itt van egy jó kulimunkás, toljuk ki a nyitvatartási időt – mondta.

Az október utolsó hétvégéjén megrendezett I. Stonewall Tattoo Convention két napján 90 tetováló dolgozott a Fekete Sas Rendezvényházban. Legtöbbjük – a szervező Józsai Tamás Tintivel egyetértve – úgy látja: össze kell rázni ismét a darabokra esett magyar tetováló szakmát.

A tetováló szakma valódi arca

– Az utóbbi 4-5 évben lefelé ívelt a szakmánk, részben a közösségi média és a rossz kommunikáció miatt: a tetoválók tévesen azt üzenték kifelé, hogy könnyű a szakmájuk. Ezzel sokan felbátorodtak és bármiféle művészeti előképzettség nélkül belevágtak, felhígítva a közösséget. Ezért látható annyi rossz munka – mondta Oravecz Szabolcs, a Perfect Chaos Tattoo tulajdonosa. A magát másodgenerációs tetoválónak valló szakember szerint a 2010-es években még legalább egy-kettő, a mostani vásárhelyi rendezvényhez hasonló országos expo volt évente. Most alig. De most újra elindulhat valami, hogy a szakma megmutassa valódi arcát. Oravecz szerint a szakma java örömmel küldené a partvonal mögé a kóklereket, de lehetetlen. Ma bárki megrendelheti a tetováláshoz szükséges eszközöket, bármiféle felelősség nélkül. De ez a munka mentálisan és fizikálisan is nagyon megterhelő, és majd amikor a kóklerek falakba ütköznek, egyszerűen lemorzsolódnak. A szakma letisztítja önmagát. Sárközi Zsolt tapasztalata szerint a tetoválók olykor olyan referenciaanyaghoz nyúlnak, amelyet alapvetően nem képesek megcsinálni, akár technikai tudás, akár kreativitás hiányában. Képtelenek valóban bőrre interpretálni a megtervezett ábrát.

– Sok csapdája van ennek a műfajnak. Az elsőt még a Photoshop hozta, a következő csak most vár ránk, az AI képgenerátor programjaival. Én magam is dolgozom vele, és erre biztatom a munkatársaimat is, mert ha ügyesen használjuk, segíti a munkánkat. De ha mindent csak a mesterséges intelligencia generál, és a tervekből hiányzik az alkotó ötlet, az hatalmas csapda – mondta.

3D technika: fény és árnyék játéka a bőrön

Különösen a fény-árnyék kontraszt a hangsúlyos, az ábrának van egy érezhető tömege – valahogy így tudta összefoglalni a Sopronból érkező Salamon Péter „Pite” az általa képviselt műfajt. A 3D modellezést viszi át a tetoválás szférájába. Mint mondta: részint az ehhez szükséges tervező program bonyolultsága miatt nem túl népszerű. Nem csak Magyarországon, világviszonylatban sem. – A tanulásba fektetett energia és a megtérülési idő meglehetősen hosszadalmas. Csak akkor követhető ez az út, ha foglalkoztat ez a típusú munkafolyamat – nyilatkozta. Véleménye szerint a vizuális kultúrára úgy általában kevés időt és energiát szánnak az emberek. Ha az érdeklődési körről kérdezünk másokat, többségében nem a művészet áll a rangsor elején. Ehhez képest a tetoválás és azon belül is a speciális 3D-s műfaj pláne szűk réteget vonz.
Pite a Best of Artwork kategóriában 2., a Best of Cover Up kategóriában 1. és a Best of Surrealistic kategóriában szintén 1. helyezést ért el.

Látásmód és kézügyesség

A szakmában 12 éve dolgozó Pataki Angéla szerint a tetoválás az egyik legkiválóbb önkifejezési lehetőség. Annak, aki készíti, és annak is, aki a bőrén viseli. A békéscsabai JoAn Tattoo egyik alapítója szerint a tetoválás egyértelműen művészet, éppen az a varázsa, hogy mindenki meg tudja mutatni magát egy-egy munkában. Rengeteget fejlődött a technika az évtizedek alatt, de szerinte a látásmód és a kézügyesség annál is fontosabb. A vásárhelyi versenyen a Best of Color és Best of Mixed kategóriában ugyancsak 3. díjat nyert Angit a folyamatos fejlődés motiválja, mert szerinte szakmája sosem tanulható meg teljesen. Egy, a vásárhelyihez is hasonló országos versenyen viszont számtalan olyan technikai megoldást láthatnak egymástól, amit később ki-ki beépíthet a saját munkáiba. Abban sokakkal egyetért, hogy valóban nehezen összehozható a szakma, részint a távolság miatt, részben mert teljesen más kérésekkel találkozhat egy nagyvárosi és egy kisebb vidéki településen dolgozó tetováló. Az országos rendezvények éppen ezért kellenek.

Egy dél-alföldi expo sokféle üzenete

– A rendezvény célja éppen az, hogy a korábban jól működő közösség újra életre keljen és végre ismét elinduljon a szakmán belüli kommunikáció. Jó lenne, ha kicsit összeszednénk magunkat. Azelőtt Európában az élmezőnyben voltunk, de időközben elcsúsztunk valahol, elengedtük egymás kezét. A magyar tetoválók által képviselt minőség továbbra is vitathatatlan, inkább az összefogás, a szakmai rendezvények hiányával magyarázható, hogy kevésbé látszódunk – mondta Józsai Tamás Tinti vásárhelyi tetováló, az I. Stonewall Tattoo Convention megálmodója. Arra a kérdésre, vajon hordoz-e extra üzenetet a társadalom felé egy ilyen dél-alföldi tetováló expo, úgy fogalmazott: azokat a sztereotípiákat, amelyek eddig éltek a kisebb közösségében, itt az ideje lerombolni. Láttatni, hogy egy ilyen minőségű tetoválás nem megbélyegzés, hanem művészi dekoráció.

Így érdemes választani

Oravecz Szabolcs szerint, aki tetováltatni szeretne, az elsőként saját magával legyen tisztában, hogy mit szeretne igazán. Legyen egy víziója, egy alapötlete, majd keressen fel egy tetoválót és indítson el egy olyan párbeszédet, amiből kiderülhet, értik-e egymást. Ne legyenek megalkuvók, keressék meg azt az embert, akire rábízzák magukat. Csak annak a székébe üljenek be, akinél érzik a kölcsönösséget. A tetováló szakma nem egy magas művészet, ez egy iparművészeti ág: van egy megrendelő, az ő igényeit kell úgy teljesíteni, hogy közben a tetováló is megőrzi a szakmaiságát.

Az már ismét csak Sárközi Zsolt tette hozzá, hogy szakmájuk sokat szenvedett attól, hogy művelői csupán másoltak. Márpedig egy festményt átmásolni a bőrre, csupán technikai kérdés, az elkészítendő műből viszont hiányzik a mögöttes tartalom, az eredetiség. Egy verseny zsűrijének feladata ebből kimozdítani a tetoválókat, hogy a művészeti út irányába tolják el őket.
Majd arról is beszélt, hogy a tetoválónak azt is meg kell tanulnia, nem kell minden kérést elfogadni, tudni kell nemet mondani. A következő nehéz feladat, hogy a vendég kérését, vízióját úgy szolgálja, hogy közben önmagát is képviseli. Mondja azt: jobbat tudok mutatni, mint amit valaha te elképzeltél volna. Az a több és jobb, már én vagyok. Meg kell érteni, tanítani is kellene, hogy az ember képlékeny vászon, meg kell fejteni, mielőtt tetováljuk.