Száztíz éve született Fricsay Ferenc karmester

Fricsay Ferenc muzsikus családban született, négyévesen már katonazenekart vezető édesapja, Fricsay Richárd mozdulatait utánozta annak háta mögül, nagy sikert aratva a közönség körében. Hatévesen kezdett zongorázni tanulni a Zeneakadémián, majd további hangszerekkel – hegedű, klarinét, harsona, ütőhangszerek – is megismerkedett, zeneszerzői és karmesteri tanulmányokat folytatott. Tanára volt mások mellett Kodály Zoltán, az ő szellemi növendékének vallotta magát élete végéig, valamint Bartók Béla, Weiner Leó és Dohnányi Ernő, lelkesen látogatta a Klemperer, Bruno Walter, Furtwängler által vezényelt hangversenyeket. A karmesteri pálcát tizenévesen fogta először a kezébe, a rádióban is közvetített koncertről elkéső apja helyett beugorva dirigálta a katonazenekar élén Wagner Tannhäuserének egy részletét.

Felpezsdítette Szeged zenei életét

1933-ban diplomázott a Zeneakadémián, és bár felajánlottak neki egy segédkarmesteri állást az Operaházban, ő mégis Szegedre szerződött. A városi filharmonikusok és a helyi katonazenekar vezetője lett, utóbbi tisztsége miatt egyenruhában, oldalán karddal kellett az utcán közlekednie. A Tisza-parti városban állandó operatársulatot szervezett, fellendítette a zenei életet, a legkiválóbb szólistákat és vendégkarmestereket hívta meg.

A Délmagyarország is elismerően tudósított róla, például 1937 áprilisában a filharmonikusok Beethoven-estjéről:

– Az a közel kétszáz szereplő extázisba esett valósággal, hogy ennek a hangversenynek művészi magasságát biztosítsa. S ennek a tömeglelkesedésnek felgyújtója és élesztője a Filharmónia tehetséges és lelkes karmestere, Fricsay Ferenc volt. Az ő odaadó munkája volt a siker szuggesztív ereje – írta lapunk április 7-i számában.

Fricsay a szegedi színházban 1934-től 1944-ig számos operát is vezényelt, sikert aratott többek között a Rigoletto, az Álarcosbál, a Traviata, a Bohémélet, a Carmen és a Faust karmestereként. Ahogy korábban megírtuk, 1936-ban és a következő nyáron a János vitézt, 1937-ben Az ember tragédiája saját szerzeményű kísérőzenéjét dirigálta a Dóm téren.

Később, amikor lemondott a filharmonikus zenekar éléről, mert mellőzték a szabadtéri játékok műsorának összeállításánál, a városvezetőknél a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert vezette delegáció járt közben az érdekében.

Mennie kellett Szegedről

Fricsaynak 1944-ben, a német megszállást követően mennie kellett, mert a tiltás ellenére zsidó muzsikusokat is alkalmazott, így Budapestre költözött. 1945 februárjában ő vezényelte az ostrom utáni első hangversenyt az Operaházban. Az intézménynek vezető karmestere lett, megszervezte a Fővárosi Zenekart. Nevét külföldön is megismerték, a Salzburgi Ünnepi Játékokon Otto Klemperer asszisztensének hívták, 1947-ben a német dirigens betegsége miatt végül ő állt Gottfried von Einem Danton halála című operájának ősbemutatóján a zenekar élére. A siker nyomán Bécsbe, majd Berlinbe hívták vendégkarmesternek, itt a rádiózenekarral haláláig, az operaházban 1952-ig dolgozott. A karmesteri pulpituson Toscanini volt a példaképe, hasonló munkakapcsolatra törekedett zenészeivel, mint amilyet a Maestro kialakított az NBC szimfonikus zenekarával.

Fricsay 1948-ban exkluzív szerződést kötött a Deutsche Grammophon lemezkiadóval, együttműködésük alatt mintegy kétszáz zeneművet rögzített. Több felvétele nagydíjat nyert.

A karmester, aki rövid ideig a tengerentúlon is dolgozott a houstoni szimfonikusokkal, 1956-ban a müncheni opera főzeneigazgatója lett. Fricsayt Mozart és Beethoven "szakkarmesterének" nevezték.

– Fricsay mint üstökös jelent meg a horizonton, nyilvánvalóan nem volt nála tehetségesebb dirigens – mondta róla Yehudi Menuhin hegedűművész.

Fricsay élete utolsó éveiben rákbetegségben szenvedett, több műtéten is átesett, operációit követően újra és újra dolgozni kezdett. Utolsó koncertjének szólistája Vásáry Tamás zongoraművész volt 1961 decemberében. A karmester végül alig 48 évesen, 1963. február 20-án hunyt el a svájci Bázelben.

Nem felejti őt a napfény városa

Szegeden nevét viseli a városi fúvószenekar, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának egyik hangversenyterme, valamint a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertbérleteinek egyik sorozata.

Az egykori szegedi lakóháza helyén álló épület falát bronz emléktábla díszíti.

Születése centenáriuma alkalmából a Szegedi Nemzeti Színházban felavatták emléktábláját, tavaly pedig Szegeden először rendezték meg a Fricsay Ferenc Nemzetközi Karmesterversenyt.