Pásztorok és lovasok büszkeségei Perényi János magángyűjteményében - Galéria

A közelmúltban Boldog Gizella-díjjal kitüntetett Perényi János lótenyésztő, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület ügyvezető elnökének rendkívül gazdag néprajzi gyűjteményéből nyílt kiállítás a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban. Különféle lószerszámok, pásztoreszközök, korabeli fotográfiák elevenítik fel a régmúltat. 

Pitykés gombos mellényért

A kezdetekről Perényi János úgy mesélt lapunknak: fiatalemberként juhászati ágazatvezetőként dolgozott a téeszben, idős, nagybajuszú juhász emberekkel, akik különösen büszkék voltak munkájukhoz elengedhetetlen, míves eszközeikre. Láthatta, miként üzletelnek, hogyan cserélgetik azokat egymás között; terelő kutyát adtak cifra szűrért, pásztorbotot pitykés gombos mellényért, máskor csengő sorért. – Közel állt ez a hivatás a lelkemhez, csakúgy, mint azok az emberek – mondta Perényi János. Mint mesélte: folyamatosan gyarapodó magángyűjteménye néhány darabját az ócskapiacon találta. Olykor még az eladó sem tudta, micsoda kincset őrzött addig.

Béklyó, nyűg és járom

A most megnyíló kiállításon az eltűnő pásztoréletet és a motorizációval visszaszorult klasszikus igásállat tartást a tárgyakon túl a 20. századból származó archív felvételek és a gyűjtő saját fényképei, valamint Terendi Viktória néprajzkutató ismertető szövegei hozzák közelebb a vásárhelyi közgyűjteménybe betérőkhöz. De a kulcsos béklyó, a nyűg és a járom mellett számtalan egyéb tárgyi emlék is látható a tárlaton, köztük egy-kétszáz éves darabok is. A különféle pásztorbotok, karikás ostorok, kolompok és más pásztoreszközök mellett a lovagláshoz és a fogatoláshoz elengedhetetlen szerszámok, nyergek, továbbá tenyésztői díjak, oklevelek sorakoznak a múzeumi térben. – Lovas ember vagyok, gyerekkorom óta benne élek abban a világban, magától értetődően mentettem a lovakhoz kötődő értékes tárgyakat, szerszámokat, nyergeket – mondta Perényi János. Jelentős lovaskocsi és -szán gyűjteményének darabjai fővárosi múzeumok védettségét élvezik.

Felszámolt paraszti gazdálkodás

– A tanyavilágban a ló egykor az ember elengedhetetlen segítője volt a mindennapi munkában, majd az államosítással felszámolták a magán paraszti gazdálkodást. Lovat, kocsit be kellett szolgáltatni a termelőszövetkezetbe, hogy a gépesítés vegye át a mezőgazdaságban az állatok helyét. Azok még egy darabig szolgálták a termelést, de a téeszekben feleslegessé váló, nagyértékű állatok a vágóhidakra kerültek – mesélte Perényi János. Úgy véli, az mindenképp Hódmezővásárhelyt dicséri, hogy átalakulva ugyan, de a város mégiscsak megőrizte múltbeli értékeit. Részben az úgynevezett lovas laktanyába besorozott paraszt fiatalok révén. Lovasiskolák alakultak, versenyeken indultak; másként mint korábban, de haladt tovább a helyi lovas élet.