Nyolcvan évvel ezelőtti ásatást keltettek életre Gyulán

A kötet Ásatás háború idején: a gyulai téglagyár területén 1941-ben feltárt temető szarmata, honfoglalás és államalapítás kori emlékanyaga címmel jelent meg. A Fodor István‒Szatmári Imre‒Vörös Gabriella szerzők által jegyzett, Felföldi Szabolcs és Liska András szerkesztette könyv egy kifejezetten izgalmas régészeti feltárásba enged betekintést.

Mint megtudtuk, a kisebbfajta tudományos szenzációnak számító kötet egy mostoha sorsú régészeti feltárás szétszóródó tárgyait igyekezett megvizsgálni, rendszerezni, dokumentálni és ezzel párhuzamosan frissíteni a tudományos következtetéseket.

A második világháború viharai azonban elsodorták, megsemmisítették a leletek jelentős részét, és az Implom által készített teljes ásatási dokumentációt.

Liska András, az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője elmondta, a történet 1941-ben kezdődött, amikor a gyulai szövetkezeti téglagyár újabb agyagbánya nyitásához kezdett, de az első kapavágások után emberi koponyák, csontvázak kerültek elő, így annak rendje-módja szerint bejelentést tettek a gyulai múzeum vezetőjénél, Implom Józsefnél, aki ugyan nem volt régész, viszont már több évtizedes gyakorlattal rendelkezett a feltárásokban. 

Implomot ekkoriban Békéscsabára rendelték munkaszolgálatra, és onnan elkéredzkedve mindennap áttekert kerékpárral Gyulára, hogy irányítsa az ásatást. Pontos adatok nincsenek, hogy mit találtak, hiszen annak ellenére, hogy a szakember mindent precízen dokumentált, az iratok a háború alatt elvesztek, elpusztultak.

Implom eközben hadifogságba került, és 1947-ben amikor visszatért, múzeum megmaradt anyagát a padláson találta. A tárgyak jelentős része eltűnt, ami maradt összekeveredett, s később a múzeum éléről távoznia kellett. 

A honfoglalás kori leletegyüttesre elsőként Bálint Alajos, a a szegedi múzeum akkori igazgatója hívta fel a figyelmet 1952-ben. Az 1970-es években Fodor István régész, a honfoglalás korának egyik legismertebb kutatója foglalkozott azokkal, és akkoriban készültek azok a táblarajzok, amelyeket a 2022-ben megjelent kötetben is használtak.

A leletanyag közelmúltbeli szakmai feldolgozásnak Szatmári Imre régész volt a motorja, ő összesítette a meglévő információmorzsákat. A feldolgozás során derült ki, hogy a honfoglalás kori temető területén egy szarmata temető is előkerült, amiről még Implom József sem tudott.

A 2022-es rendszerezés és tudásanyag alapján Implom József egy közel száz sírból álló honfoglalás kori temetőt tárt fel a gyulai határban.

A szarmata kori sírok száma nyolc-tíz körülire tehető. A feltárás jelentőségét azonban a 10. századtól a 11. század végéig, talán a 12. század elejéig használt honfoglalás kori síregyüttes adja, ami ebben a korszakban és ezen a vidéken különösen nagy történeti jelentőséggel bír. Ilyen hosszú ideig használt honfoglalás kori temető a közelből ugyanis nem ismert. Annak segítségével vázolható, hogy miként alakultak át a térségben a temetkezési szokások a 11. század folyamán, hogyan történhetett és milyen folyamatok érvényesülésével a lakosság áttérése a kereszténységre, illetve, hogy ezzel együtt miként szűntek meg a köznépi, és terjedtek el a templom körüli temetők.