Könyvbe került a szentmihályiak élete

Amikor behajtottunk autóval a szűk kis szentmihályi utcába, ahol két jármű sem fér el egymás mellett, mintha a múltba kerültünk volna át. Léckerítések, színes virágok szegélyezték a keskeny utat, Fejes Ferencék otthonát egy borostyánnal befuttatott kerítés mögött leltük meg. Jobb helyszínt nem is találhattunk volna a beszélgetéshez, ami egy közelmúltban megjelent kötetről folyt. A szerzők egyike ugyanis még ma is ugyanazon a portán él, ahol egykor megszületett, ha már nem is a régi házban.

Idősekkel beszélgettek

A Szentmihályi életutak II. címet viseli a könyv, aminek első része 2006-ban került ki a nyomdából. Az ötletgazda és szerzőtárs Kovács Lászlóné Varga Rozália sajnos nem érhette meg a második kötet megjelenését. – Falunk régi szülötte kitalálta, hogy ír egy könyvet, aminek Szentmihályi életutak lesz a címe. Már nem Szentmihályon lakott, de elkezdte járni a falut, beszélgetéseket vett fel 80-90 éves idős emberekkel, akiket ismert. Ebbe a munkába csatlakoztunk be mi ketten, és ezekből az interjúkból állt össze 2006-ra egy könyvre való – mesélt a kezdetekről a két szerző, Fejes Ferenc és Molnárné Szekeres Judit. Az első kötetben 16, a másodikban 15 ember visszaemlékezése kapott helyet, nőké és férfiaké vegyesen. Utóbbit július 30-án mutatták be, sajnos több interjúalany nem érte meg a kiadását. Olyan sok volt az érdeklődő – talán annak köszönhetően is, hogy Molnárné Szekeres Judit a Facebookon is rendszeresen tett közzé posztokat fotókkal, történetekkel a készülő könyv kapcsán –, hogy nem fértek el a plébánia 40 fős nagytermében.

Tanulságos életutak

– Az első kötetnél még azt mondtam, szentmihályiaknak érdekes igazán. Mára azonban annyira kicserélődött a település lakossága, hogy kevésbé ismerik az interjúalanyokat. Azoknak is ajánlom a könyveket, akik nem tősgyökeres szentmihályiak, mert általánosságban is sok következtetés, tanulság levonható egy-egy ember életútjából – fogalmazta meg a „civilben” közgazdász Judit, akit az írás kapcsol ki igazán. – Itt van például Jójárt Marika néni. Micsoda szenvedést adott neki az élet, mégis, 80 éves, és vidám. Elvesztette a lányát, a testvérét, mégsem megtört, hanem derűs ember. Nagyon kevés embernek van ilyen lelkiereje, határozottsága, és bizonyos helyzeteket csak így lehetett túlélni.

Boldogság és hiányérzet

Hozzátette: arról is képet kaphatunk, mennyire máshogy éltek akkor az emberek, mennyire más adott örömet, amikor a megszólalók voltak fiatalok. A nagy szabadság, a sok lehetőség hiányérzetet is szül. – Valaki örült annak, ha a saját keze munkájában, a családjában tudott gyönyörködni. Beszéltem egy nénivel, aki életében csak egyszer hagyta el Szentmihály határait, egy pesti piacozás alkalmával. Mégis azt mondja, elégedett, boldog élete volt. Amikor a 92 éves déditatám még élt, és édesapámék elmentek Ausztriába, mondták, mutassuk meg az osztrák schillinget a tatának, mert Dorozsma határán túl soha nem járt. Régen a maguk kis világában az emberek talán könnyebben tudtak boldogok lenni – foglalta össze Judit. – Kihagyhatatlan az a tanulság is, mennyire máshogy tud alakulni egy olyan ember életútja, kinek a szülei engedik, hogy ahhoz menjen, akit igazán szeret, még ha csak tizenöt éves is, vagy azt a szakmát választhassa, ami közel áll hozzá. Akinél a szülők határozták meg, döntötték el, kihez menjen, milyen szakmát tanuljon, örök életére boldogtalan ember maradt.

Megnyíltak

Saját családja története is helyet kapott a Szentmihályi életutak II.-ben, ami az elhunyt szerzőtárs és ötletgazda 70-es években íródott visszaemlékezésével nyit. Sorai bemutatják, hogyan éltek a falu lakói az 1940-es, 50-es években, kik voltak a meghatározó személyiségek.

– Gyönyörűen leírja a falu életét, a szentmihályi búcsút – tette hozzá Fejes Ferenc. Ahogy Juditot, őt is jól ismerik a településen, hivatásából fakadóan is – így aztán meg mertek, tudtak nyílni előttük az interjúalanyok. Nyugdíjazásáig gondnokként dolgozott a szegedi ifjúsági rendelőintézetben, a 80-as években elvégezte a teológiát. Húsz éven át volt hitoktató a szentmihályi iskolában, jelenleg lelkipásztori kisegítő. – Mivel sajnos nincs helyben lakó pap a faluban, a röszkei pap látja el a feladatokat, megkérték nekem az engedélyt áldoztatásra, temetésre. Hivatásként élem meg.

Értékek és mindennapok

Ferenc könyvbeli köszöntőjében is megfogalmazta: csak úgy maradhatunk meg nagybetűs embernek, ha elődeink értékeit fontosnak tartjuk megőrizni és továbbadni utódainknak. Arról márpedig a köteteket átlapozva mi is megbizonyosodtunk: sokat megtudhatunk ezekről az értékekről az egyes emberek életútjaiból. Ahogy arról is, hogyan ünnepeltek, gyászoltak, és végezték mindennapi feladataikat az emberek, milyen szokások, előírások fogták össze egy közösség életét. Hogyan születtek meg otthon a gyerekek, zajlott a nevelés, oktatás, hogyan hasították a paprikát, művelték a földeket, szőlőket, működtették a kultúrházzá lett malmot, mosatták ki a Tisza hullámaival a ruhát? Hogyan alakultak ki azok a szűk utcácskák, a régi osztásban, amelyek egyikében beszélgetésünk is zajlott? Hogyan hatott a történelem az emberek mindennapjaira? Akár még iskolai segédanyagként is lehetne hasznosítani a köteteket, melyek rengeteg értékes információt tartalmaznak elődeink nehéz életéről. Megőrzik a jellegzetes ö-zős beszédmódot is, amit egyébként a könyv szerzői a mindennapokban is használnak.

A két szerző arról is beszélt lapunknak, hogy vannak már ötleteik, kikkel lehetne még riportot készíteni – akár egy harmadik könyv is születhet. A technika fejlődésével a munka egy része is könnyebbé vált. Nem kell például a fotókat elkérni az interjúalanytól és beszkennelni – le lehet fotózni helyben. A könyv kiadását támogatták előrendeléssel a leendő olvasók, a Szentmihályi Egyesület, a település önkormányzati képviselője, Simon-Fiala Donát, valamint magánember is: dr. Hernádi Máté és családja.

A szentmihályiak történeteit bemutató első kötetre akkora érdeklődés volt, hogy nem fértek el a plébánia nagytermében.