2024.09.15. 16:58
Perényi János lovas dublőrként a Rózsa Sándor című sorozatban is szerepelt
Perényi János helyi gazdálkodót Boldog Gizella-díjjal tüntette ki idén a Polgári Hódmezővásárhelyért Alapítvány. Talán kevesen tudják, de a katonai szolgálata alatt érdekes feladatot is elé vezényelt az élet: lovas dublőr lett, a Rózsa Sándor című legendás filmsorozatban is szerepelt. Azokról az időkről sztorizgattunk Perényi Jánossal.
Perényi János számára emlékezetesek maradtak a forgatások, amiken fiatal korában részt vett. A lovak egész életében fontos szerepet töltöttek be. Fotó: Kovács Erika
Perényi János állattenyésztési agronómusként végzett a főiskolán, a juh- és lótenyésztés volt a fő szakterülete, dolgozott ménesvezetőként, juhászati ágazatvezetőként, végül magángazda lett. Galopp- és díjugrató versenyzőként is ismert volt. Négyes fogatot hajtott, betanította és hajtotta a pusztaötöst, sőt, a pusztanyolcast is, ami sárga Furioso-North Starokból állt, de számos filmben is láthattuk lovas dublőrként.
A kiskunhalasi lovas határőrökhöz vonult be
A Boldog Gizella-díjjal elismert Perényi János máig tenyészt lovakat, kiemelt feladatának tekinti a gazdatársadalom összefogását, információkkal való ellátását. Ügyvezető elnöke a nagy múltú hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesületnek.
Fiatalkorában, a sorkatonai szolgálat alatt felfedezte a hazai filmipar is. Igaz – ahogy ő maga mondta nevetve – ha nem tudná, hogy ő ül a filmekben a lovon, akkor nem ismerné fel saját magát.
Gyermekkorom óta lovagoltam, versenyeztem. Így, amikor elérkezett a katonai szolgálatom ideje, egyenes út vezetett Kiskunhalasra, a Határőr Dózsa századába
– mesélte Perényi János, aki nem bánta, hogy a lovas laktanyában kell letöltenie a katonaidejét.
A filmgyárnak, a MAFILM-nek szerződése volt a határőrséggel. Az olyan alkotásoknál, ahol több lovasra volt szükség, esetleg tömeges lovas megjelenésre, a határőrségnél adott volt minden.
Így ért el engem is a filmipar. A komolyabb jelenetekbe, ahol lovasdublőrre volt szükség, olyan katonákat vontak be, akik jól tudtak lovagolni. Több filmben is szerepeltem. Volt, ahol csak 1-2 napig tartott a forgatás, de volt, ahol hetekig. Persze nem ez volt a fő feladatunk a laktanyában, de amikor jött a felkérés, kiadtak bennünket a lovakkal együtt
– emlékezett vissza. Fiatalember lévén, ez a feladat igencsak tetszett neki, izgalmas volt és különleges.
Retek nyergében ült az Árpád, a cigány című filmben
Olyan közegbe kerültünk egy-egy forgatáson, amiről a civil életben akkoriban, az 1970-es években fogalmunk sem volt. Szerepeltem például az Árpád, a cigány című filmben. Arra már hónapokkal előtte készültünk. A filmgyár először kiszemelte a főszereplő lovat. Olyan állatra volt szükségük, amelyik kocsit is húz és lovagolható is. Még a nevére is emlékszem: Reteknek hívták a kiválasztottat, akit a filmesek igénye szerint kicsit le kellett soványítanunk, úgyhogy fogyókúráztattuk. Retek egyébként egy széles hókájú, világos sárga ló volt, fényképem is van róla. Retekkel fogatban versenyeztem is
– tudtuk meg a kulisszatitkokat.
Az Árpád, a cigány című filmről nem sok mindent tudni. Német–magyar–francia koprodukcióban készült, az 1970-es évek elején forgatták, többek között Majk településen. A széria 26 részes volt, Magyarországon nem vetítették le. Sok kiváló magyar színész is felbukkant benne.
Hogy ott kinek is voltam a dublőrje, ezt magam sem tudom. Beöltöztettek egy ujjatlan bőrmellénybe, féllábszárig érő nadrágba, fekete csula kalapot kaptam, úgy kellett megülnöm Retket, meg volt, hogy egy deszkaoldalú, egyes kocsit hajtottam. A legemlékezetesebb jelenet nekem, a húszas éveim elején járó fiatalembernek az volt, amikor a román főszereplő színésznőnek anyaszült meztelenre kellett levetkőznie. Akkoriban még nem volt divat a meztelenkedés a filmekben. Mindenkit elküldtek a helyszínről, engem is el akartak zavarni onnan, de mondtam, hogy akkor ki fogja a lovat? Így ott maradhattam és tanúja voltam a felvételnek… A kész sorozatot sajnos nem láttam
– mondta Perényi János.
Perényi Jánosnak nem tetszett a Büntetőexpedíció, de nem ezért nem került a mozikba
Ugyancsak lovasdublőrként szerepelt a vásárhelyi gazda, a Büntetőexpedíció című filmben, amelyet – mivel sok katona szerepelt benne Kiskunhalasról – levetítettek a katonáknak, de a mozikba végül nem került. Perényi Jánosnak nem tetszett, értelmezhetetlennek találta a történetet.
Parancsnoki ruhát adtak rám, elöl haladtam a katonák sorában, bajszom is volt. Azt nem mondták el, miről szól a film, csak azt, hogy mi lesz a feladatunk. Sokszor felvették a jeleneteket, nem számoltuk, hányszor is csináltuk meg ugyanazt
– részletezte.
A Büntetőexpedíció története szerint 1913-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik kis déli falujában lelőttek egy osztrák hadnagyot. A helyszínre megtorló lovas különítmény indult. Magyar Dezső rendező a filmnyelv segítségével tágította a történetet az elnyomás és az ellene folytatott küzdelem metaforájává. Mivel Magyar Dezső disszidált, az életművét betiltották, így a filmet nem láthatták a nézők a mozikban.
Rózsa Sándor bajusza még a bőrét is levitte
Számára a legemlékezetesebb, leghosszabb, hónapokig tartó és legélvezetesebb forgatás a Rózsa Sándor volt.
Legalább 30 katona vett részt a forgatáson, később már csak néhányan maradtunk. Nemcsak dublőrködtem, Oszter Sándor, a főszereplő helyett lovagoltam, hanem többek között fegyőrként is szerepeltem. Oszter Sándornak egyébként is kreol bőre volt, de még sötétítettek rajta, úgyhogy engem is bekenceficéztek. A lovas jelenetben a főszereplő ruháját kaptam meg és ugyanolyan bajuszt, mint neki volt. Emlékszem, egy nagy alakú lapos, üvegtetejű dobozban tárolták a színészek és a dublőrök bajuszát, amit jelenet előtt felragasztottak. Állandóan ki volt vörösödve az orrunk alja a ragasztótól. Fájdalmas volt a levétele is. Összeszorítottam a fogam és egy mozdulattal lerántottam, hogy ne kínozzam magam sokáig
– mesélte. De mára ez a fájdalmas emlék is megszépült Perényi János számára, aki szerette a forgatás miliőjét.
A gazdák haragudtak a filmesekre, mert a napszámosok inkább statisztáltak
A Rózsa Sándorhoz rengeteg statiszta kellett. Nyáron diákok jöttek, de sokan a környékből napszám helyett is a statisztálást választották, mert nagyon jól fizetett. A környékbeli gazdák mérgesek is voltak, szidták a filmgyárat, mert alig maradt, aki kapáljon a földeken. Forgattunk többek között Izsákon, Szabadszálláson, Kunszentmiklóson – utóbbi helyen a filmesek találtak régi, nádtetős tanyát, egymástól nem túl távol, amelyek közé díszlet tanyákat építettek. Amikor először megláttam, elcsodálkoztam, hogy ilyen még maradt Magyarországon. Aztán persze kiderült, hogy a többségük csak díszlet, amit a forgatás után elbontottak
– tudtuk meg Perényi Jánostól, aki az ellátásukról is beszélt. Aranyéletük volt akkor a dublőröknek, statisztáknak.
Volt büfés busz, felírásra fogyasztottunk. Akkor, az 1970-es években, Coca-Colát nem lehetett kapni, bűnös italnak tartotta a rendszer. Ott viszont üvegszámra ittuk. A színészekkel is jó kapcsolatot ápoltunk. A számla kifizetése nem okozott gondot, a határőrségtől jó napidíjat kaptunk és a filmesek is remek pénzt fizettek. A filmezéssel annyit összespóroltam, hogy abból lehetett volna venni Vásárhelyen egy tanyát. Többszörösét kerestem, mint egy téeszelnök. A sors iróniája, hogy az összespórolt pénzem nagy részét itthonról ellopták. A rendőrök, ahelyett, hogy megkeresték volna a tettest, arról faggattak, hogy hogy lehet egy fiatal katonának ennyi pénze
– emlékezett vissza.
Szöveges szerepet is kapott, azt mondta: „Ez mögvót!”
Egy emlékezetes esést is elmesélt a Délmagyarországnak. Kecskemét és Dunaföldvár között egy bozótos részen forgatták a katona összefogó jelenetet, amikor menekülnie kellett. Bokáig jártak a süppedő homokban és leesett a lóról. Egy másik jelenetben még szöveget is kapott a dublőr, akkor gulyást alakított. A legendás két mondatot máig tudja idézni: „Ez mögvót!” és „Ezek aztán jól mögcsúfoltak bennünket!” Még egy rövid népdalt is elénekelt, ami nem esett nehezére, hiszen annak idején még a Röpülj Páva döntőjében is szerepelt.
A vásárhelyi gazda jó kapcsolatot ápolt a színészekkel, például Basilides Zoltánnal, Cserhalmi Györggyel és a főszereplő Oszter Sándorral is, akivel a későbbiekben is találkoztak. Piros Ildikóval és Pintér Tamás kaszkadőrrel gyakran együtt is vacsoráztak. Mindenkivel tegeződtek, jó hangulat uralta a forgatásokat.
A civil élettel már nem fért össze a dublőrködés, statisztálás
A katonaság után az 1980-as években, még két filmben szerepelt Perényi János. A Simai Mihály, lapunk egykori munkatársa, költő, író A világ legszebb lovai című regényéből készült a Musztánglegenda című alkotásban. Ehhez olyan lovat kerestek a filmesek, amelyik sokáig tud feküdni. Perényi János a saját lovai közül tanított be két lovat.
Az utolsó filmje 1983-ban a Csillagbörtön című volt, amelyet politikai okokból végül nem vetítettek le. Abban parádéskocsis, csendőr, lovas járőr parancsnok volt. A félig dokumentumfilmben Kádár János is szerepelt, azt mutatta meg, melyik cellában ült a Csillagban. Perényi János életében először és utoljára jó 30 méterről ott látta személyesen Kádárt. Valószínűleg neki, vagy valamelyik másik kommunista vezetőnek nem tetszhetett valami, azért nem lett a filmből semmi.
Itt véget is szakadt Perényi János dublőrködése, filmes felbukkanása. Azt mondta, a katonaságnál megtehette, hogy hetekig a forgatásokon volt, a civil életben azonban már nem. De máig szép emlékek maradnak azok az idők, amikor ifjú emberként a kamerák előtt is megfordult.
