2024.07.02. 20:35
A kecske átment, a szamár elbukott az Ezeregy éjszaka castingján
A kecske jobb színész, mint a szamár – derült ki a Szabadtéri Szalon keddi beszélgetésén. Az Ezeregy éjszaka world musical pénteki előadása apropóján Stahl Judit vendégei Juronics Tamás rendező, a színészek közül pedig Márkus Luca, Stohl András és Tasnádi Bence voltak. A kulisszatitkok között Stohl azt is megosztotta, hogy miért nem szeret élő állattal együtt szerepelni a színpadon.
Fotó: Gémes Sándor
Tavaly 24 ezren tekintették meg Geszti Péter, Monori András és Tasnádi István Ezeregy éjszaka című world musicaljét a Dóm téren. A sikerprodukciót az idei nyáron újabb hat estén tűzte műsorra a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az első előadást pénteken tartják, amelynek apropóján a Szabadtéri Szalonban Stahl Judit vendégei Juronics Tamás rendező, a szereplők közül pedig a fiú ruhába bújt Alidát alakító Márkus Luca, a gonosz varázslót, Dzsáfárt játszó Stohl András és a szerelmet vakon hajszoló Harúnt életre keltő Tasnádi Bence voltak.
A vidám hangulatú beszélgetésen több kulisszatitokról is lerántották a leplet az alkotók. Kiderült például, hogy a kecske jobb színész, mint a szamár, előbbi ugyanis átment, utóbbi pedig megbukott az Ezeregy éjszaka castingján. Márkus Luca árulta el, hogy mivel szalasztotta el a csacsi élete nagy lehetőségét.
Sajnos a szamár vagy nem jött be, vagy ha bejött, akkor soha többé nem akart kimenni a színpadról
– mesélte mosolyogva a színésznő, majd hozzátette, a kecskék sokkal tehetségesebbek, lényegesen fogékonyabbak a rendezői utasításokra.
Élő állatot behozni színpadra mindig nagyon veszélyes, mert jobb, mint a színész
– jegyezte meg Stohl András nagy derültséget kiváltva.
A beszélgetésen Juronics Tamás az előadás kiemelkedő sikere kapcsán rámutatott, hogy az Ezeregy éjszaka mesemusical generációkon átívelő üzeneteket közvetít, gondosan megalkotott rétegzettségével egyszerre varázsolja el a gyermek és a felnőtt közönséget. Ebben nagy szerepet játszik a lehengerlő látványvilág, Bujdosó Nóra varázslatos jelmezei és Madarász János gigantikus ledfalakon megjelenő vizuális tartalmai, amelyek – ahogy a rendező fogalmazott – állandó mozgásban és életben tartják a színpadot. Az előadás sodró lendülete nagyban köszönhető a Kossuth-díjas koreográfus által megálmodott, aprólékos koreográfiának. A beszélgetésben résztvevő alkotók egyöntetűen megemelték szimbolikus kalapjukat a táncosok előtt, akik gyakorlatilag sprintben futnak maratont, ugyanis körülbelül húsz alkalommal gyorsöltöznek a takarásban.
A színészek a szerepükhöz fűződő viszonyulásukról is meséltek Stahl Juditnak. Stohl András elmondta, szeret gonoszt játszani, mert az mindig izgalmas.
A lányok is általában a rossz fiúkat szeretik
– jegyezte meg nevetve, majd komolyabbra fordítva a szót hozzátette, hogy ugyanakkor korántsem egysíkú karaktere.
Arra törekedtünk, hogy vastagítsuk a karaktert. Olyan jó benne megtalálni a pici emberi dolgokat
– fűzte hozzá.
Tasnádi Bence arról számolt be, hogy nagyon otthonosan érzi magát a zenés darabokban, szerepe számára afféle üdülés. Márkus Luca úgy fogalmazott, hogy az előadás alatt gyakorlatilag lefut egy Margit-szigeti kört, fizikailag is nagyon felkészültnek kell lennie. Arra is kitért, nagyon érdekes számára fiú ruhába bújtatott lányt játszani, és ebben megtalálni a helyes arányokat.