2024.05.27. 16:00
Hiánypótló kötet az 1950-1970-es évek vásárhelyi művészetéről
Tűrt, tiltott, támogatott? A kultúrpolitika az 1950-es évektől megpróbált korszerű szocialista művészetet kreálni az úgynevezett vásárhelyi iskolából, ám az évtized végére már megjelentek a számon kérő kritikák. Hiánypótló kötetben részletezi az 1953 és 1970 közötti korszakot Tóth Károly művészettörténész.
A hiánypótló kötetet elsőként az Írók Boltjában mutatták be a közönségnek. Fotó: Tábori Szilvia
A vásárhelyi iskola – a magyar újrealizmus című kötet az 1953 és 1970 közötti évekre koncentrálva megkísérli bemutatni, milyen kultúrpolitikai közegben jött létre és működött az úgynevezett vásárhelyi iskola, kik és hogyan jelentek meg az országos képzőművészeti szcénában. A hiánypótló, képekkel gazdagon illusztrált tanulmányt nemrégiben a fővárosi Írók Boltjában mutatta be, illetve járta körbe a korszakot – részint személyes anekdoták mentén – a szerző Tóth Károly, Tóth Árpád, a Neon Galéria tulajdonosa, Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum nyugalmazott igazgatója, illetve Fehér László Kossuth-díjas festőművész.
Mint elhangzott, a tanulmányon túl a gondosan beválogatott művek bemutatják, hogy a vásárhelyi művészek krónikásként miként fogalmazták és örökítették meg a vidéki élet alapjait az 1950-es évektől kezdve fokozatosan átíró társadalmi változásokat.
A korai Kádár korszak kultúrpolitikája fontos szerepet szánt a hódmezővásárhelyi művészeknek: részint elvárta az 1958-60-ban befejezett erőltetett mezőgazdasági kollektivizálás, a termelőszövetkezeti rendszer pozitív bemutatását, támogatását. Ám a fiatal helyi művészek realista valóságábrázolása nem volt mentes a kritikai hangvételtől sem.
A kultúrpolitika örült volna, ha mintegy támogatott szocialista korszerű művészetként használhatja fel saját céljaira a vásárhelyi iskolát, de a művészek valahogy szépen lassan kicsúsztak ebből. Így az 1970-es évektől elindult a vásárhelyi művészet lejáratása ideológiai, kultúrpolitikai szinten
– mondta Tóth Árpád galériatulajdonos.
Mint a kötetből kiderül, a szocialista realizmus elveit már meglehetősen korán számon kérték az alkotóktól: a vásárhelyi művészek nemcsak támogatással, rendszeresen kritikával is találkoztak. A Tóth Károly által megemlített Aradi Nóra művelődésügyi minisztériumi osztályvezető kis híján a Vásárhelyhez erősen kötődő Fehér László festőművész Derkovits-ösztöndíját is megvonta, mondván, aktuális képei egyértelműen szocializmusellenesek. Az pedig tűrhetetlen volt.
A teljes kötetbemutató elérhető az Írók Boltja fájlmegosztó oldalán.
