Madarak lakják az elhagyott tanyákat

A Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyai élet nyomai – hívta fel a figyelmet a Körös-Maros Nemzeti Park. 

Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori udvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be ezeket a helyeket. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak – sőt maguk a természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épült épületek is. 

Mióta ezeket nem lakják, lassan omladoznak: a tetők beszakadnak, a falakban üregek jelennek meg. Ezeket keresi legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly, vagy a lakott emberi településeket is kedvelő kuvik. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, de a színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ilyen helyeken a mezei veréb és a seregély mellett. Az énekesmadarak közül a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés – néha az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban.