Holdhalo tette izgalmasabbá a Hold és a Jupiter együttállását

Látványos csillagászati jelenségnek lehettünk szemtanúi szombat éjszaka. A már majdnem telihold és a Jupiter együttállása önmagában is érdekes volt, azt azonban a keleti országrészben holdhalo tette még látványosabbá, itt ugyanis vékony fátyolfelhőzet borította az eget, amelynek a jégkristályai megtörték égi kísérőnk fényét, és eredményeztek halojelenséget.

Halo a nap és a hold körül is megjelenhet, éppen ezért napudvarnak vagy holdudvarnak is nevezik. Mindezt a 8–12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok változatos alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt halo típusáért. A fénysugarak visszaverődhetnek a hatszöges formavilágú jégkristályok belső vagy külső lapjairól vagy megtörhetnek bennük, mint a vízcsepp esetén a szivárvány keletkezésekor. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át.

A leggyakoribb az úgynevezett 22 fokos halo. A jelenség a Napot, vagy a Holdat körülvevő fehér, esetenként vöröses színben pompázó fénykör. Ezt oszlop alakú jégkristályok hozzák létre, az oldallapokon bejutó fénytörés hatására. Nevét onnan kapta, hogy a Naptól való távolság minden esetben 22°. Ez a halo a Sarkvidéktől az Egyenlítőig, az év bármely időszakában előfordulhat, hazánkban is gyakran észlelt jelenség. A régiek úgy tartották, hogy ez a jel a tartós esőzés előhírnöke. Mivel melegfrontok előtt, lassan mozgó cirrostratus felhőzeten gyakorta megjelenik, ennek van is tudományos alapja.