A kezdetektől ott voltak egymásnak

– Egyedül nehéz, de mi ketten voltunk már gimnazista korunkban. Elhittük egymásnak, hogy tudunk írni. Írtunk hát, olvastuk egymás munkáit, vitatkoztunk, közben tanultuk az írás mesterségét – mesélte Dragomán György író, vagy inkább Szabó T. Anna költő a szerda délutáni rendhagyó, gimnazistáknak tartott irodalomórán a vásárhelyi könyvtárban. Mert bár a Máglya és a Főzőskönyv írója tartott rendhagyó irodalomórát, költő felesége vállalta a beszélgetőtárs szerepét. Ők pedig olyan szépen egészítették ki egymást, majd néhol szálltak vitába házas- és alkotó társukkal, hogy ketten egészen egy egésznek tűnjenek. Minden ellentmondással, hasonlósággal, különbözőséggel együtt.

Meséltek arról, hogyan találkoztak a gimnáziumban és miként segítették egymást íróvá lenni. Egymásnak olvastak és írtak, veszekedtek, megvédték érveiket, olykor széttépték egymás írásait. Amit máig kölcsönösen szégyellnek.

– Szenvedélyes és érdekes időszak volt, mert nem csak a szerelem, hanem egy közös cél is munkált bennünk és kettőnk között. Egymásba és az írásba is szerelmesek voltunk – mondták. Majd arra terelődött a szó, hogy Dragomán György lényegében a filmeknek köszönheti, hogy író lett. Erdélyében 1980-as években dübörgött a nagy kalózvideó korszak, amikor titokban filmeket néztek akkumulátor üzemeltette televíziókon. Az angol nyelvű csempész moziknak pedig Dragomán György volt a hangalámondása. Így történt, hogy évente 1200 filmet látott.

– A rengeteg filmélmény meghatározó volt abban, hogy író lettem. Megtanultam nagyon jól összefoglalni, elmesélni a történeteket, amelyeket mindig is el akartam mesélni – mondta Dragomán György.

Beszélt még titok és hazugság összefüggéseiről is. Gyerekkoruk elnyomó rendszeréről, az erőszak jelenlétéről már óvodás éveik alatt, amikor olyasmiket tanultak, amellyel a haza védelmére készítették fel őket. Katonás és háborús rendszer volt anélkül, hogy konkrétan háború lett volna. Csak csalással lehet győzni, és amikor győzött, akkor is veszített az ember.