Az elnyomás árnyalatai

Pénteken tartották Dale Wassermann Kakukkfészek című színművének bemutatóját a Kisszínházban. A produkció rendezője, Vidovszky György lapunknak elmondta, először a Jack Nicholson főszereplésével készült filmváltozatban találkozott Ken Kesey világsikerű történetével. Színpadi feldolgozását pedig soha nem látta a regénynek. 

A produkció azonban korántsem a film reprodukciója. Sokkal inkább a regényhez közelítő, egészen egyedi megoldásokat alkalmazó adaptáció született. Az események helyszínét adó elmegyógyintézetet a Parlament romjai közé rendezték be. 

– Nem az volt a feladatunk, hogy egy értelmetlen összehasonlítási küzdelemben vegyünk részt egy többszörös Oscar-díjas filmmel. A látványvilág, a lerombolt parlamenti épület mint háttér egy plusz gondolatébresztő réteg. Hogy mi lesz belőlünk egy olyan világban, amikor már ennek az épületnek sincs meg a funkciója, önkényes kiskirályok uralkodnak másokon, és a félelem határoz meg mindent – részletezte. 

Rendezői koncepcióját a produkció zeneisége is egyedivé tette. A páciensek kezelésének egyik fontos módszere adaptációjában a zeneterápia. Elmondta, az ötletet a valóság ihlette, ugyanis a darab zeneszerzője, Monori András dolgozott hasonló intézményben zeneterapeutaként. 

Azonban a zene nem csak terápiás céllal csendül fel az előadásban. A Bromden törzsfőnököt alakító Borovics Tamás dalokban közvetíti karaktere rejtett gondolatait. 

– Az indiánnak fontos monológjai vannak a regényben. Talán kevésbé lett volna élvezhető a közönség számára, ha ezeket egyszerűen csak elmondja a színművész. A dalok által érzelemdúsabbá váltak a gondolatai, ráadásul így megteremthettük a történet második főszereplőjét – fejtette ki a rendező. 

Azáltal, hogy az indián karaktere nagyobb hangsúlyt kapott, egy elnyomó rendszer összes archetípusa, az elnyomó, a reményvesztett elnyomott és a lázadó is testet ölt a színpadon.  

– Szerintem McMurphy-hez hasonlóan a lázadók nagy része nem tudja, mivel játszik. Amikor a tét tudatosul, onnan rendszerint már nincs visszaút. McMurphy alapvetően egy csibész, aki lépésről lépésre sodródik. Fontos volt számunkra, hogy ellenlábasát, a főnővért és indokait se fekete-fehéren ábrázoljuk, hogy legyenek olyan pontok, amikor a néző esetleg vele ért egyet. Az indián pedig azokat az embereket jelképezi, akik elveszítik az életterüket, akiket felcímkéz valamilyen alapon az aktuális társadalom. Ő fél a legjobban, teljesen elbújik a külvilág elől – fejtette ki Vidovszky György, majd hangsúlyozta, a többi páciens is fontos üzenetet közvetít. 

– Azt gondolom, a többség szabad akaratából veti alá magát minden elnyomó hatalomnak. Legyen az egy munkahelyi, toxikus légkör vagy éppen egy politikai hatalom. Persze sokan úgy érzik, oda vannak kényszerítve, de alapvetően a saját döntésük alapján nem lépnek ki. Úgy gondolom, a lázadás mindenképpen megéri, még akkor is, ha áldozatok vannak, mert valami biztos változik általa. McMurphy is alapjaiban változtatja meg az elmegyógyintézet életét. Szerintem a történet legfőbb kérdése nem az, hogy megérte-e, hanem az, hogy a legvégén a közönség melyik páciens példáját követné. Ezt minden nézőnek magának kell eldöntenie – zárta a beszélgetést a rendező.