Szájról szájra, lélekről lélekre terjed

Férj és feleség egyaránt gyermekkorában szívta magába a népzene szeretetét. Fábri-Ivánovics Tünde atyai nagymamája nótafa volt Topolyán, anyai nagypapája népdalokat gyűjtött. Fábri Géza gyermekként zongorán kezdte bontogatni szárnyait, majd figyelme kamaszként a rockzene és a gitár felé fordult, mígnem egyetemistaként rátalált igazi szenvedélyére, a kobozra és a népzenére.

Példaképből szerelem

Fábri Géza indította útjára zenekarával, a Hívogató együttessel az 1980-as években a vajdasági táncházmozgalmat. A táncestek lelkes résztvevője volt későbbi felesége, aki akkor még kamaszlányként, távolról csodálta az impulzív népzenészt.

Majd két évtizeddel később Szegeden munkatársak lettek, rokonlelkeik gyorsan egymásra találtak, és a munkakapcsolatból szerelem szövődött.

– Az Alsóvárosi Kultúrházban Kovács Zoltán barátunk szervezte azt a karácsonyi koncertet, melynek kapcsán kitaláltam, hogy megénekeltetem az egész közönséget. Nagyon sokan jöttek, és Géza nem hitte, hogy menni fog. Végül sikerült – mesélte lelkesen a feleség. Férje elmondta, akkor ragadta magával végleg felesége ereje, elszántsága és tiszta küldetéstudata.

Misszió

Művészeti iskolájuk 2007-ben került a szegedi piaristák fenntartásába. A Dugonics András Piarista Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium művészeti iskolája keretében azóta több száz fiatalt ismertettek meg a népzene és a népi éneklés szépségeivel. Nem csupán tanítanak, sokkal inkább missziót folytatnak.

– A vezérelvünk, hogy a zenélés minden eleme öröm legyen a diákjaink számára. Nem válogatjuk ki a legtehetségesebb gyerekeket, nálunk mindenkinek helye van. Mivel a hangszerem, a koboz mindenekelőtt Moldvához kötődik, gyakran utaztatjuk ki a tanítványainkat, hogy megismerhessék az autentikus, tiszta forrást. Időközben rájöttünk, hogy ez nemcsak az anyaországi, de a moldvai fiataloknak is hasznos, mert így ők is motiváltakká válnak a saját népdalaik megtanulására és megőrzésére – fejtette ki Fábri Géza.

A határon átnyúló népzenei együttműködés eredménye immár két közös CD-lemez, melyet egy harmadik követ majd, amint a koronavírus engedi az újabb találkozást.

– Sajnos sok tanár nem akar mindent megmutatni önmagából a növendékének, nehogy túlszárnyalja.

Mi azonban éppen erre buzdítjuk a diákjainkat. Igyekszünk megmutatni, mennyi lehetőség rejlik a világban, ösztönözni őket, hogy megtalálják a saját útjukat. Mi a szikra vagyunk mind a népzene, mind a hagyományőrzés tekintetében. Nem mindenkinek ez az útja, de ha fogékonnyá válik, reményeink szerint továbbadja a benne fellobbant lángot – mondta Fábri-Ivánovics Tünde.

Legnagyobb elismerés

A házaspár tehetséggondozó, alkotó, hagyományőrző és népzene-népszerűsítő tevékenységét Kóta-díjjal méltatta a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége.

Elmondták, nagyon örülnek a kitüntetésnek, ám a legnagyobb elismerés számukra, ha az a kultúrkincs, melynek szépsége és megőrzése fontos számukra, úgy terjed lélekről lélekre, akár a népdalok szájról szájra, és élteti közösségünket.