2024.07.20. 09:45
Egyelőre jónak tűnik az idei pálinka szezon
A pálinka szezon idei lehetőségeiről, alföldi klimatikus kihívásokról, egészséges cefréről és a szilva rossz ázsiójáról is beszélt lapunknak Hatos-Szekander Ferenc. A szentesi pálinka kistermelő szerint nagy dolgok ugyan nem kellenek a jó párlathoz, mégis rossz készül.
Hízelgő, kellemes és gyümölcsös illatával már kóstolásra hív a jó pálinka Hatos-Szekander Ferenc szerint. Az ital az első korty után kinyílik a szájban, nem éget, nem szúr, legfeljebb csak melegít és üdítő érzetet kelt. A gyakorlott, többszörösen díjazott szakember úgy véli, leghamarabb szeptemberben tudható, valóban jó volt-e az idei szezon.
Nem lesz bogyós az Alföldön
Egészen jól indult az idény májusban, a meggy, a cseresznye értékelhető, sőt jó minőséget adott. Utána jött a barack, amiből az ország bizonyos részein kifejezetten sok termett, most jön a szilva, az alma. A Hatos pálinkák készítője fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a környezeti adottságok befolyásolják a gyümölcs minőségét, sőt beltartalmi értékét. Utóbbi – az aszály miatt – egyre csökken az Alföldön. A fa vízhiányos időszakban gyakran eldobja gyümölcsét, vagy éppen hogy visszaszívja abból a tápértéket.
Aki fügéből szeretne pálinkát készíteni, annak kedvez az alföldi klíma, a bogyósokról viszont, mint a szeder, málna, ribizli, vagy a büszke, térségünkben sajnos egyre inkább le kell mondani. A csonthéjasokra is nagyon kell vigyázni, az öntözés például már majdnem mindenhol beleszól a termés minőségébe. Csak figyeljük meg a termő bodzáknál, hogy mire a bordó bogyók beérnek, összeszikkadnak, és alig lehet levet kinyerni belőlük. Nagy odafigyelést igényel ma, ha hatékony akar lenni egy gyümölcstermesztő
– részletezte Hatos-Szekander.
A lényeg elfér egy oldalon
A pálinka idei drágulása kapcsán az alapanyagok költségeiről beszélt kérdésünkre. Elmondta, hogy a növényvédelem, a munkaerő, a klimatikus kihívások mind hozzájárulnak a literenként egyre növekvő árhoz. Mintegy 100 kilogramm barackhoz jelenleg a pálinkakészítők 40-50 ezer forintért jutnak hozzá, amiből – ha igazán jó minőséget akarnak készíteni – úgy 5 liter párlat lesz. Szőlő esetében mondjuk 8-9 kilóból lehet egyetlen litert kinyerni, amit a hivatalos főzdében átlagosan 1500-2000 forintért készítenek el. A birsalmánál ez már 20 kiló, a szilva pedig úgy tíz.
Arra a kérdésre, hogy a minőségi alapanyagon túl vajon mi kell a jó pálinkához, úgy fogalmazott: nagy dolgok nem szükségesek, mégis rengeteg a rossz pálinka. Véleménye szerint leginkább azokat az egyszerű szabályokat kell betartani, amelyek ráférnek egyetlen A4-es oldalra.
Beszélhetünk róla akár száz oldalnyit is, a lényeg mégis elfér egyetlen lapon
– hangsúlyozta. A kiindulási alap az, hogy olyan egészséges gyümölcsöt szánjunk pálinkának, amit otthon kitennénk az asztalra. Az persze, hogy melyik fajta mikor a legalkalmasabb cefrének, már tudás és tapasztalat kérdése.
Milyen a cefrém, mester?
Az idei Országos Pálinka- és Törkölypálinka Versenyen alma, körte, birs-alma, szilva, barack, szőlő és bodza pálinkájával is díjat nyert szentesi szakember rengeteg rossz minőségű cefrével találkozik a főzdében.
Ahhoz, hogy a finom zamatokat, illatokat megőrizze a gyümölcs, vagy a különböző alkoholok aránya harmonikus legyen, egészségesen kell tartani a cefrét. Az a jó, ha beleszagolunk a hordóba, hordozza a gyümölcsre jellemző lekváros jegyeket, ha pedig már levet engedett, leginkább gyümölcs borra hasonlít. Akár meg is kóstolhatnánk
– mondta.
Hozzátette, sajnos a szilva szenvedte meg leginkább a hajdani tömegtermelést. Még ma is sokan kétkedve kóstolják vagy nem is szívesen ízlelik meg a belőle készült pálinkát. A hozzáértőknek már csak ezért is kötelessége minőséget készíteni, mert a pálinka a világ egyik legdrágább szeszesitalja.
