Évforduló: 175 éve írták alá a magyar–román megbékélési tervezetet

Gyulay Endre megyés püspök és Sofronie Drinicec püspök felszentelte a Kárász ház falán lévő emléktáblát a tervezet aláírásának 150-ik évfordulóján, amelyről a Délmagyarország 1999-ban azt írta, hogy a márványtábla leleplezése után tudományos ülést is tartottak.

– Az akkori kisebbségi törvény alapjául szolgált a Kossuth és Balcescu által aláírt megbékélési egyezmény – kezdte ünnepi beszédét a Klauzál téri Kárász háznál Ványai Éva alpolgármester. Andrei Oancea főkonzul arra emlékeztetett, hogy mindkét nép forradalmát, önállósodási törekvését leverték, így csakis összefogással lehet elérni valamit. Ahogy cikkünkben írtuk, Petrusán György, a JGYTF tanszékvezető tanára pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy nehezen született meg akkoriban a megegyezés, mert mindkét félnek át kellett értékelnie a nemzetiségekről alkotott véleményét.

A megbékélés reménye

Az MTVA Sajtóarchívumának anyagában felidézi, hogy az 1848. március 15-i forradalom, az áprilisi törvények szentesítése után a Magyarország lakosságának mintegy felét kitevő nemzetiségek helyzetük javulását, a legnagyobb lélekszámú, Erdélyben már a lakosság többségét kitevő román közösség autonómiájának megvalósulását remélte. A Batthyány-kormány azonban a nemzetiségeknek csak nyelvi vagy kulturális igényeit fogadta el, ami a magyarok és románok közti ellentétek kiéleződéséhez vezettek.

A megbékélés reménye csak az 1848-as havasalföldi, a törökök és oroszok által közösen levert forradalom emigrációba kényszerült vezetőinek közvetítésével éledt újra. Az orosz intervenciót már megtapasztalt Nicolae Balcescu a magyarok és románok közös ellenségének a Habsburgokat, elsődlegesnek az ellenük közösen vívott harcot tekintette. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy az erdélyi románok megnyeréséhez megfelelő ajánlatot kell kapnia a magyar kormánytól.

Szegeden ültek tárgyalóasztalhoz

Kossuth és Balcescu 1849 májusában többször is tárgyalt Debrecenben, de a román forradalmár csak egy hónap múlva kapott érdemi választ. Ezt eljuttatta Iancunak, aki közölte: megfelelő engedmények láttán hajlandó lenne felhagyni a harccal. A magyar kormány képviselői és a Balcescu vezette román küldöttek július első felében ültek tárgyalóasztalhoz Szegeden, ahová a kormány visszaszorult az osztrák–orosz sereg elől. Kossuth és Balcescu július 13-án éjjel állapodott meg a 18 pontból és további három, a román földműveseket érintő alpontból álló megbékélési tervezet szövegében, és egy másik, a magyar honvédsereget támogató román légió fölállításáról szóló dokumentumban. A megállapodást július 14-én írták alá a magyar kormány több tagja jelenlétében. Balcescu ekkor azt írta egyik barátjának: „Adj hálát az Istennek, hazánk megmenekül!”

Az egyezmény elismerte a románokat különálló nemzetiségként, hozzájárult ahhoz, hogy egyházi és iskolai ügyeiket szabadon intézzék, a románok lakta községekben román nyelvű közigazgatást vezessenek be, a román többségű megyék igazgatása magyarul és románul folyjon, a román ortodox egyház különváljon a szerbtől és vezetője pátriárka címet kapjon. A pesti egyetemen külön hittani kart állítsanak fel, a románok vallási és iskolai ügyeikről évente gyűléseket tarthassanak, a románok állami hivatalokat tölthessenek be, és a román jobbágyokat mentesítsék feudális kötelezettségeiktől. A megegyezés a felkelőket fegyvereik beszolgáltatására kötelezte és amnesztiát biztosított számukra.

Európában az első

Az országgyűlés július 28-án Szegeden hosszú vita után elfogadta Európa első nemzetiségi törvényét, amely a megállapodást a többi nemzetiségre is kiterjesztette. Ennek végrehajtására már nem kerülhetett sor, mert a szabadságharc hetek múlva elbukott, megkezdődött a megtorlás. Szegeden márványtábla emlékeztet a magyar–román megbékélésre annak a háznak a falán, ahol az egyezményt aláírták.

A Klauzál téri Kárász ház falán 1999-ben avatták fel a márványtáblát, amelyen a következő szöveg olvasható magyarul és románul:
„E házban írta alá 1849. július 14-én a román–magyar megbékélési tervezetet Kossuth Lajos és Nicolae Bålcescu. A 150. évfordulón elhelyezte Szeged önkormányzata."