2023.11.24. 14:00

200 éve tett korszakalkotó felismerést Bolyai János – Galéria

Címkék#matematika #Bolyai János #magyar tudomány

Pénteken tartották a Bolyai emlékülést, az SZTE TTIK Bolyai intézete és a SZAB Matematikai Munkabizottságának közös rendezvényét a Magyar Tudomány Ünnepe keretében, melynek fókuszában Bolyai János 200 évvel ezelőtti felismerése állt. A korszakalkotó felismerésről és az elveszett relikviákról is szó volt a rendezvényen.

Kiss Anna

Fotó: Gemes Sandor [email protected]

A magyar tudomány egyik legnagyobb alakjára, Bolyai János matematikusra emlékeztek pénteken a Bolyai János Intézetben a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében. Az emlékezésnek nem is lehetett volna alkalmasabb helyszíne, mint az 1952 óta az Aradi vértanúk terén álló SZTE TTIK Bolyai Intézet Bolyai terme.

200 éve tett korszakalkotó felismerést Bolyai János – Galéria: Gémes Sándor

Az emlékülésen Pálfy Péter Pál, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke elmondta, Bolyai Farkas fia, János éveken át dolgozott felfedezésén, mielőtt azt tudatta volna édesapjával. Végül 200 évvel ezelőtt, 1823. november 3-án levélben tudatta apjával a felfedezést, mellyel megalkotta a nemeuklideszi geometriát.

Bolyai a korszakalkotó felismerését, mely nélkülözhetetlen alapot jelentett a 20. század fizikai elméletei számára, 1831. június 20-án megjelent Appendix című művében tárta a világ elé. Az előadáson kiderült, alkotása édesapja, vagyis Bolyai Farkas matematika tankönyvének függelékeként tudott megjelenni a 24 oldalas írás, melyből megtudhattuk például azt, hogy a háromszögek szögeinek összege kisebb 180 foknál, és hogy a háromszög területe nem lehet akármilyen nagy. De kitért benne a körök négyzetesítésére is.

A szakember rámutatott, ez volt az egyetlen publikációja Bolyai Jánosnak, akinek művét elküldte apja a régi barátjának, a német matematikus Gaussnak, aki csak egy évvel később, 1832-ben reagált az írásra, ám nagyon szűkszavú dicsérettel élt. Mint kiderült, ennek az volt az oka, hogy ő is arra a felismerésre jutott korábban, mint Bolyai János, de nem volt bátorsága azt papírra vetni. Gauss úgy vélte, ha Bolyait dicsérné, akkor önmagát dicsérné.

Pálfy Péter Pál elárulta Bolyai Jánosról azt is, hogy nemcsak a matematikával foglalkozott, hanem a zenével is, ugyanis hegedült, kisebb műveket, adagiókat és allegrókat komponált.

Az ülésen egyébként szó volt az elveszett Bolyai-relikviákról, valamint arról is, hogy a hiperbolikus sík miként ágyazható be az euklideszi terekbe. Előbbiről Szabó Péter Gábor, míg utóbbiról Oláh-Gál Róbert beszélt.