Szegedet és zenekarát is dicsérte Vaszilij Petrenko

Délelőtt és este dolgozunk a Korzó Zeneházban, napközben pontozunk. Sétálni azért volt időm. Szeged egyedi város, mert tudom, hogy az árvíz elmosta és teljesen újjá kellett építeni. Sok olyan épület van, amely hasonlít szülővárosomhoz, Szentpétervárhoz. Néhány kelet-európai, balkáni területen érzékelhető, hogy a lakók nem törődnek eleget a várossal. Itt azt látom, a polgárok vigyáznak a városra.

Tudom, hogy ez egy jó zenekar. Egy karmesterverseny kemény minden zenekar számára. A verseny lebonyolítása az egyik legnehezebb munka. Sok a versenyző, tehát pusztán fizikailag is kihívás tartani egy ilyen ütemtervet. A zenekarnak gyorsan kell váltania, rendkívül rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy tükrözze, mit kér a versenyző.

Erre nehéz röviden válaszolni, több könyvet írtak már a témában. Sokan azt hiszik, a karmester csak vizuális installáció. A karmester szerepe, hogy segítse a zenekar jobb hangzását. A karmesteri pálca nem ad ki hangot. A zenekar ad ki hangot. A legjobb karmestertől a zenekar nem csak jobban szól, hanem ideális esetben úgy, ahogy azt a zeneszerző megálmodta.

Az 580 jelentkező közül 106-an jutottak tovább, most közülük kell tizenhatot kiválasztanunk. A legfiatalabb 18, a legidősebb 56 éves. De nem az életkor a lényeg, hanem a tapasztalat. Amikor én versenyeztem, számomra az, hogy részt vehettem és megfigyelhettem sok kollégát, szakmai előrelépésem legfontosabb része volt. Ha valaki nem jut tovább, akkor is rengeteget tud fejlődni.

A koncertlehetőség sokkal nagyobb elismerés. A verseny első három helyezettje vendégkarmesterként kap meghívásokat európai zenekarok koncertjeire. Ha nagy presztízsű zenekarokkal adhatsz koncertet, az a karmesterre is ráirányítja a reflektorfényt. Ismertséget, nyilvánosságot jelent. Számomra az igazi nagy áttörést Nyugat felé az jelentette, amikor megnyertem a spanyolországi Cadaqués-ben rendezett karmesterversenyt. Ez a megmérettetés hasonló esélyt jelent a versenyzők számára.