75 éve jött létre az Országos Mentőszolgálat - Unikum a maga nemében

2023.05.10. 07:00

Ünnep: háromszáznál is több hősnek mondunk köszönetet a vármegyében

Május tizedike van, a magyar mentők napja, az Országos Mentőszolgálat létrejöttének 75. évfordulója. Ebből az alkalomból kértük interjúra Zentay Attilát, az Országos Mentőszolgálat Dél-alföldi Regionális Mentőszervezetének igazgatóját, aki többek közt arról számolt be lapunknak, hogy vármegyénkben 52 ezer 671 esetet láttak el tavaly, és 1 millió 389 ezer 523 kilométert futottak mentőegységeik.

Kiss Anna

Zentay Attila regionális igazgató: 2022-ben 317 bajtársunk összesen 52 ezer 671 esetben nyújtott segítséget. Archív fotó: Török János

– Idén 75 éve annak, hogy létrejött az Országos Mentőszolgálat. Mi minden kellett ahhoz, hogy ennyi időn keresztül és ma is működni tudjon? 

– Akár a világon, akár Európában ritka esemény, hogy egy állami mentőszolgálat a 75 éves korát megérje. Magyarországon már 1887-ben elindult Budapesten a szervezett mentés a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesülettel, majd annak a mintájára 1926-ban elindult a felépítése a Városok és Vármegyék Önkéntes mentőegyesületének. De kellett egy átgondolt elképzelés is arról, hogy miként valósuljon meg egy országnak a mentése, így megbízták Orovecz Bélát, aki korábban katonaorvos volt, hogy építsen fel egy egységes országos hálózatot. Ennek kö­szönhetően 1948. május 10-én, tehát 75 éve jött létre az Országos Mentőszolgálat. 

– Az Országos Mentőszolgálat ön­magában olyan dolgokat valósított meg az elmúlt hét évtizedben, ami unikumnak és specifikumnak számít. 

– Igen. Kiemelendő, hogy 1954-ben útjára indult a ro­hamkocsi szolgálat, ami a vi­lágon egyedüli volt. Nemcsak egy kiemelt szintű ellátást biztosított az akkori kor elvárásai­nak megfelelő mentéstechnikai eszközrendszerrel és a 3 fős egységgel, hanem oktatási és tudományos színtere is volt a prehospitális ellátásnak. Tehát a rohamkocsin dolgozó or­­vosok képezték a következő generáció szakembereit, illetve a tapasztalataikat rendszeresen közölték nemzetközi és hazai szakmai területen. De 1956-tól a 2000-es évek elejéig mű­­ködött hazánkban a Mentőkórház, ami a mai sürgősségi betegellátó osztályok elődje volt, és ami által a mentőszolgálat közvetlenül egy sürgősségi ellátásra szakosodott intézménybe tudta szállítani a betegeket. Továbbá a 70-es évektől elindult a fejlesztése a légi mentésnek is, de a 75 éves OMSZ történetében jelentős volt az is, hogy a mentésbe egy új szakdolgozói, diplomás szakdolgozói szereplőt engedett be, akik a mai napig a kiemelt szintű mentőellátás domináns résztvevői, ők a mentőtisztek. Az 1970-es évek közepétől elindult egy mentőtisztképzés Budapesten, ami a mai napig folyik, most már több helyen az országban. Továbbá az Országos Mentő­szolgálatnak nagyon nagy sze­­repe volt a korai, helyszíni vérrögoldó kezelés bevezetésében, de az életveszélyes szívritmuszavarok elektromos sokkal történő kezelésében is elsők között jártunk a világon. 

– De jelentős technikai fejlődésen is átesett az Országos Mentőszolgálat az elmúlt 75 évben. Mi volt ezek közül az igazán meghatározó? 

– A gépjárműparkunk hihetetlen fejlődésen ment keresztül, hiszen a mostani járművek minden olyan adottsággal rendelkeznek, ami a legmagasabb szintű, leggyorsabb mentéshez szükségesek, ráadásul most már 5 év alá esik a járműveink átlagéletkora. Ugyanígy a mentéstechnikai eszközparkunkban is elképesztő megújulás történt, így ma már azt mondhatjuk, hogy a legkorszerűbb életmentő rendszereket használjuk a helyszínen. De szakmai fejlődést is kiemelném, hiszen folyamatos a szakembereink képzése, évente kötelező továbbképzésen vesznek részt, ahol az aktuális eljárásrendeket frissítik fel, majd számot is adnak a tudásukról. Ehhez társulnak gyakorlati skill- és szituációs képzések is. A dél-alföldi régióban minden mentőállomáson ezen felül évente 3-4 alkalommal tartanak szabadidős képzéseket is, ahol a legfontosabb vagy éppen a nagyon ritkán alkalmazott eljárások szinten tartása zajlik elméletben és gyakorlatban is. 

– Az Országos Mentőszolgálaton belül a Dél-alföldi Regionális Mentőszervezetnek is van unikuma, amelyet tavaly az Európai Stroke Társaság és az Angels kezdeményezés gyémánt és platina díjjal ismert el. 

– 2020. július 1-jével az országban egyedüliként útjára indítottunk a régióban egy új stroke betegút szabályozást. Azokat a betegeket, akiknél a probléma hátterében nem vérzés, hanem agyi nagyérelzáródás áll, és a vérrögoldó eljárás valami okból nem végezhető el, nem a területi kórházba szállítjuk, hanem azonnal a szegedi Neurológiai Klinikára. Ott ugyanis az országban egyedülálló módon 24 órás intervenciós ügyelet van, így az év minden napján fogadni tudják ezeket a betegeket, akiknél azonnal elvégzik a diagnosztikus vizsgálatokat és szükség esetén az intervenciót, vagyis a katéteres eljárást. A régióban minden bajtársunkat sikerült kiképezni arra, hogy a helyszíni tüneteket jól értékeljék, majd ennek megfelelően referáljanak a neurológus szakorvosnak, és ha indokolt, akkor azonnal Szegedre szállítsák a beteget, akinek így jelentősen javítani tudjuk az életminőségét. Tavaly ezt a tevékenységünket ismerték el. Míg 2021-ben 87, addig 2022-ben már 105 olyan beteg volt, akit a helyszínről közvetlenül a szegedi klinikára szállítottunk, mert a gyors helyszíni állapotfelmérés alapján nagyérelzáródás volt feltételezhető náluk. 

– Hány beteget láttak el az elmúlt egy évben vármegyénkben? Me­­lyek voltak a legkiemelkedőbb esetek? 

– 2022-ben 317 bajtársunk összesen 52 ezer 671 esetben nyújtott segítséget. A mentőegységeink 1 millió 389 ezer 523 kilométert futottak az egy év alatt, és állomáson kívül 76 ezer 74 órát tartózkodtak. A vármegyében 2022-ben 9 tömeges balesetet láttunk el, amelyek közül a legnagyobb sérültszámmal járó a Forráskúton történt migránsbaleset volt, amelyben 29-en sérültek meg kora hajnalban, a helyszínre 16 mentőegységet riasztottunk. A migráció egyébként a mentőkre is pluszterhet ró, hiszen el kell látnunk a kerítés átugrálásakor megsérült határsértőket, valamint a hosszú bolyongások során megbetegedett, legyengült migránsokat is. 

– Az életmentés mellett a szakemberek képzésében is jelentősen kiveszik a részüket. 

– Így van, a Szegedi Tudományegyetem karain zajló ál­­talános orvos képzésben, az ápoló mesterképzésekben és a mentőápoló képzésben is jelen vagyunk, valamint a gyakorlati képzések képzőhelyeként is működünk, mindemellett pedig a leendő gyógyszerészek képzésben is segítséget nyújtunk. De nemcsak az egyetemen oktatunk, hiszen havi rendszerességgel a szegedi mentőállomáson a laikusoknak hősképzést tartunk, amelynek során az újraélesztés lépéseit sajátíthatják el. A laikusok egyébként a mentésirányításunktól telefonon szakszerű segítséget kapnak ahhoz, hogy mit kell tenniük a mentőegység megérkezéséig, például a hirtelen keringésleállás kapcsán. Egyébként a mentésirányítás is teljesen új alapokra helyeződött az elmúlt évtizedek során az új informatikai háttérrendszerek által, amelyek sokat segítenek abban, hogy megtalálja a mentésirányító az adott helyszínhez legközelebb található szabad egységet. Emellett nagyon komoly kikérdezési protokollt vezettek be részükre, ez alapján pedig a lehető legjobb vélt diagnózist tudják felállítani, tehát a segítséget kérő személytől beérkezett információk alapján a legideálisabb döntést tudja hozni a mentésirányító arról, hogy mely egységet küldje a helyszínre, valamint összesen hány egységre van szükség a probléma kezeléséhez. 

– Csongrád-Csanád vármegyében mikor indul el az új, egységes alapellátási ügyeleti rendszer? 

– Várhatóan ősszel indul el, de a vármegyében már hosszú évek óta mi látjuk el több orvosi ügyeletnek a diszpécserszolgálati feladatait, valamint két kistérséggel, a szegedivel és a makóival közösen szervezzük az alapellátási ügyeletet. 

A szürke eminenciások

Zentay Attila a beszélgetés során Felkay Tamásnak, az Országos Mentőszolgálat egyik emblematikus mentőorvosának szavait idézte a mentők napja kapcsán. „Sokak életéhez van közünk, némelyekéhez kevesebb, némelyekéhez nagyon is sok, de nem fogják tudni a nevünket, azt sem, hogy mit tettünk értük. A mi munkánk rejtett és névtelen.” Zentay Attila megjegyezte, ez a gondolat a mai napig fémjelzi a munkájukat. Kiemelte, éppen ezért mindig azt szokta mondani, hogy a mentődolgozó tegye a dolgát és dolgozzon szabályosan, megfelelő empátiával, de mi mindvégig szürke eminenciások maradunk, hiszen még az éber beteg sem tudja, hogy ki segített rajta, ki volt az, aki ellátta őt. 
 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában