Megtorlások az 1956-os forradalom után

A Belvedere Meridionale Alapítvány szervezte az 1956-os forradalom tudományos kutatása, valamint helye az oktatásban című konferenciát, amit október 15-én rendeztek az egyetem rektori épületében. A rendezvény előtt Újszászi Ilona szavalta el Farkas László Nagy út előtt című versét.

Kiss Tamás, a MEFESZ alapító vezetője, az SZTE 1956 Emlékbizottság elnöke megnyitójában arról beszélt, hogy továbbra is kell 1956-ról beszélni. Elmesélte azt is, hogy egyszer meghívta Rainer M. János történészt, hogy tartson egy előadást. Rainer M. János pedig azt kérte, hogy először ő beszélje el neki a történteket.

– Amikor beszélek 56-ról sokszor azt tapasztalom, hogy a 60 év alattiak 90 százaléka csak a pesti srácokat említi, de a munkástanácsokról például alig tudnak valamit. Éppen ezért helye van 1956 kutatásának továbbra is

– mondta Kiss Tamás.

Jancsák Csaba az SZTE 1956 Emlékbizottság titkára, tanszékvezető pedig Párhuzamok, erők és eredők, Kecskés Zsuzsanna és Kováts József életútja az 1956-os forradalom előtt, alatt, után címmel tartott előadást. A tanszékvezető elmondta, hogy két olyan fiatalról van szó, akik a történelem viharaiban is egyenes gerincűek tudtak maradni, és a megtorlás áldozatai lettek.

Kecskés Zsuzsanna Szegeden tanult, és az egyházi iskolák ellehetetlenítése után visszajött a városba, majd Hódmezővásárhelyre került, ahol általános iskolában tanított. Később cipőgyári munkás volt. A fiatal nő tagja lett a munkástanácsnak, és később, 1957 márciusában letartóztatták, majd 10 év börtönbüntetésre ítélték, és „másodrendű” állampolgárrá vált.

Kováts József az egyetem orvosi karára járt az 1940-es évek végén, de mivel részt vett az egyházi iskolák ellehetetlenítése miatti Dóm téri tüntetéseken letartóztatták, majd 4 év börtönbüntetésre ítélték, véget vetve ezzel egyetemi tanulmányainak. Kováts 1956. október 29-én a Perbíró József vezette Forradalmi Nemzeti Bizottság tagja lett, megszervezte Szegeden a nemzetőrséget.

A megtorlást idején Kovátsot a forradalomban játszott szerepéért halálra ítélték és az aradi vértanúk emléknapján, 1958. október 6-án kivégezték.

Jancsák Csaba felhívta a figyelmet, hogy mindkét fiatal értelmiségi családból származott, és a kommunista hatalomátvétel előtt kezdték az egyetemet.

Haág Zalán abszolvált doktorandusz előadásának témája a forradalom utáni megtorlássorozat volt. Elmondta, hogy a hazai felsőoktatási intézmények oktatóit, hallgatóit, dolgozóit érintő megtorlás mértékét leginkább az határozta meg, az intézmények, illetve az egyetemi polgárok mennyire voltak aktívak a forradalmi cselekményekben, illetve az 1956. november 4-e utáni ellenállás során. Szegeddel pedig ebben a helyzetben nyilvánvalóan példát kellett statuálni. A szegedi egyetemi-főiskolai hallgatók hat–hét százalékát érte enyhébb-komolyabb szankció 1956 után.

Haág Zalán kutatásai szerint a Szegedi Tudományegyetem hallgatói, oktatói és dolgozói közül a megtorlásokkor börtönbüntetésre ítéltek legalább 22 embert, kizárással és egyéb szankciókkal pedig 260 személyt sújtottak. És ők csak azok, akiknek a nevét ismerjük...