Hősziget jelenség: hetven fokra melegedhet a sötét aszfalt a kánikulában

Lehet, hogy a hőhullám idején, a déli órákban 38 fokot mérünk, de a nagyvárosban élők érezhetik ezt a duplájának is. A hősziget kifejezést sűrűn emlegetjük ezen a nyáron, Szeged belvárosában van is rá alkalom. Gulyás Ágnes, a SZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék egyetemi adjunktusa a Mondolo Egyesület podcastjában is beszélt a problémáról és a megoldási lehetőségekről.

A szakértőt kérdezve megtudtuk: sokféle értelemben használják a hősziget kifejezést, a legáltalánosabb értelmezésben naplemente után alakul ki a jelenség. A nagyvárosokban nagyon sok a mesterséges burkolat – épület, aszfalt, térkő –, amit rettenetes mennyiségű energia ér a napsütésből. Ezt az energiát a burkolatok eltárolják, majd este kisugározzák magukból, ami nagyon megnöveli a városok hőmérsékletét. A hősziget nyugodt, frontmentes időszakban egész éjjel meg tud maradni, így az éjszakák sem hoznak enyhülést a belvárosban.

10 fokos különbség

– Késő este-éjjel akár 8-10 fok különbség is lehet a belvárosban és a város szélén, kertes környezetben mért értékek között. Helyi mérések igazolják, hogy ez Szeged belterületére és külterületére is érvényes

– magyarázta az egyetemi adjunktus.

Ez az általános értelmezés a felszíni léghőmérsékletre vonatkozik, de az is nagyon fontos, hogy maguk a felszínek mennyire melegednek fel. Negyven százalékos különbség is lehet egy növényzettel fedett és egy csupasz talajfelület között, a mesterséges burkolatok azonban ennél is markánsabb különbséget mutatnak.

Tavalyi mérés alapján egy sötét aszfalt akár 60-70 fokra is felmelegedhet.

Ennél valamivel jobb a térkő, különösen ha legalább részben vízáteresztő, és megfelelő aljzatra kerül. Az egyik említett jelenség alkonyati, a másik nappali, de hatással vannak egymásra, a felszín túlzott nappali felmelegedése éjjel „megbosszulja magát”.

A klímaberendezések tovább rontják a helyzetet, hiszen az épületekben jelentkező többlethőt is az utcára juttatják.

Ráadásul ez rengeteg energiafelhasználással jár, extrém időszakokban már több lehet a nyári, mint a téli áramfogyasztás. Napelem használatával javíthatunk a helyzeten: ha abból fedezzük a hűtésre szánt energiát, a szén-dioxid-kibocsátás és az energiaköltség jelentősen csökken.

Vízáteresztő burkolat

A hosszú távú, fenntartható megoldás természetesen nem az, hogy még több klímát használunk, és tovább fokozzuk a forróságot. Gulyás Ágnes hangsúlyozta: az építészetnek is reagálnia kell, változtatni például a felhasznált anyagokon. Kevesebb energiát megkötő, klímatudatosabb felületeket érdemes használni, minél kevesebb burkolatot tervezni a közterekre, udvarokra. Vagy ha mégis muszáj, például egy nagyvárosban, akkor ne a hagyományos betont, aszfaltot válasszák a tervezők – vetett fel néhány lehetőséget.

A vízáteresztő burkolatoknál az esővíz, nedvesség le tud szivárogni a talajba, így egyrészt élteti a növényzetet, másrészt vissza is tud párologni, hűtve a környezetet. Minden mindennel összefügg, a víz hiánya is a hőmérséklettel: ha javítjuk a talaj vízellátottságát, és ezzel hőhullámos időszakban is lehetőség van a párolgásra, az természetes klimatizálást jelent. Az is számít vízmegtartás szempontjából, milyen állapotban van a talaj.

A jó szerkezetű, humuszban gazdag – például komposztozott – föld sokkal több esővizet meg tud tartani, mint a leromlott, kiszáradt.

Föld alatti tározó

A klímaváltozás hatásaira való felkészülésben elképesztően nagy jelentősége van a jól karbantartott zöldfelületeknek is. Még a levágott fűvel is lehet temperálást elérni, de a magasabban hagyott, zárt növényzet – például cserjék, évelők, fák – kevésbé engedi felmelegedni a felszínt. A nagyobb levélfelület jobb párolgást is eredményez – már ha van mit párologtatni.

A hőszigetek mérséklésének fontos pillére az is, hogy minél több esővizet meg kell tartani a városban – foglalta össze a téma szakértője. A korábbi vízgazdálkodás iránya az volt, hogy minél gyorsabban el kell vezetni a vizet a városokból eső után, ez már nem tartható.

Ki kell dolgozni megoldásokat arra, hogy az egyre hektikusabban érkező csapadékból hogyan tartsunk kontrollált és biztonságos módon minél több vizet helyben, hogy azt a szárazabb időszakban majd fel tudjuk használni. A nagyvárosok belvárosaiban a helyszűke miatt a felszíni tározásra általában nincs esély, de a magánházak, intézmények, parkok építésénél, felújításánál érdemes lenne gondolni a felszín alatti tározás lehetőségére. Példának a szakértő a Széchenyi tér felújítását hozta fel, ahol a tervek szerint a föld alá kerülhet majd vízgyűjtő tározó.

Felszedni a térkövet

Ha sterillé burkoljuk, növénymentessé tesszük a környezetünket, azzal magunk alatt vágjuk a fát.

Amennyire csak lehet, mérsékelni kell a burkolt felületek kiterjedését és növelni a növényekkel beborítottakét, hogy a hősziget jelenségét mérsékeljük.

A gyeptakaró is segít, de az összetettebb növényzet és a faállomány javít igazán rajta. A fa sokoldalú ebből a szempontból, emelte ki Gulyás Ágnes. Árnyékol, párologtat, javítja a levegő minőségét, segíti a víz beszivárgását a talajba. Emellett egy jól megválasztott fajtájú, nagyobb méretű fa a közelében lévő épületet is árnyékolja, ami ezáltal kevésbé melegszik fel, így csökken a klimatizálás költsége. A panelházak zárószinti hőségén, kaptuk a javaslatot, tetőkertekkel lehetne segíteni – persze megfelelő szigetelés mellett –, és a balkonkertészetet sem ártana felvirágoztatni.

A növényekkel befuttatott erkély rengeteget javít a hő- és komfortérzeten, mikroklímán, és még szép is. Svájcban erre országos programot hirdettek „Klímabalkon” címmel.

Jó példa a Gutenberg

A szakértő a Gutenberg utca rekonstrukcióját említette mint jó példát az átgondolt tervezésre. Az utcába részben vízáteresztő burkolat került, amin át le tud szivárogni a talajba a nedvesség. Részben ennek köszönhető, hogy a 2012-ben elültetett közel 130 ezüsthárs közül alig néhányat kellett pótolni, és mostanra szép, egészséges fasor cseperedett az utcában. Klímatudatos tervezésre vall a kiszélesített zöldsávok alkalmazása is, ahol szinte teljes a növényborítás, és mulcsozás is védi a talajt a kiszáradástól. Összességében remélhetőleg hosszú távon is jól fog működni a fasor.

Követendő példa lehet a szomszédos utcák rekonstrukciójában – emelte ki az egyetemi adjunktus. Makrai László, a szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. igazgatója pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a felújított Stefánia is vízáteresztő burkolatot kapott.

A ragasztott kavicságyak, amiket a fák töve körül egyre több helyen láthatunk, szintén átengedik a vizet. A klímaváltozás támasztotta kihívások egyre több ehhez hasonló megoldást igényelnek, csak ezek segítségével tudjuk városaink élhetőségét fenntartani vagy javítani, zárta a beszélgetést Gulyás Ágnes.