Kezdődik a pészah, a szabadulás ünnepe

A pészah Izraelben hét, a diaszpórában élő közösségek kö­­rében pedig nyolc napon át tartó zarándokünnep. Ezt az időszakot a szabadulás vagy elkerülés ünnepének is nevezik, ugyanis annak emlékét őrzi, hogy a zsidó nép 210 éves fogság után több mint 3300 esztendővel ezelőtt Isten segítségével kivonult Egyiptomból. Valamint hogy a tíz csapás kö­­zül az utolsó, az elsőszülöttek halála elkerülte a zsidó családokat, amelyek bárányáldozat vérével kenték be az ajtófélfáikat és szemöldökfáikat.

Megtisztítják az otthonokat

Az ünnep kardinális része a felkészülés, ugyanis az előírások szerint a pészah ideje alatt nem fogyaszthatnak chámecot, azaz ko­vászos ételeket. Sőt azoknak nem csupán elfogyasztása, de látása és fellelhetősége is tiltott, így előzetesen meg kell tisztítani a háztartásokat minden olyan ételtől és italtól, amely kovásszal készült: ha attól kezdve, hogy a víz érintkezett a liszttel, több mint 18 perc telt el a sütésig. Ugyanis ennyi idő után már megindul a kovászosodási, erjedési folyamat.

Az ünnepi időszak központi étele a kovásztalan kenyér, a gyorsan elkészíthető macesz, amely a borral együtt világszerte Izraelből érkezik a zsidó közösségekhez.

– Az Egyiptomból kivonuló zsidóknak nem volt idejük hosszan sütni, azonnal indulniuk kellett, erre emlékezünk.

Szimbolikusan ezáltal arra is, hogy iparkodjunk betartani a Mindenható törvényeit. Mindemellett kitakarítjuk az otthonokat, átvitt értelemben pedig az egónkat is: ahogy a macesz, úgy mi sem lehetünk felfuvalkodottak – magyarázta Kendrusz Attila, a Szegedi Zsidó Hit­község vallási vezetője.

Továbbadják a történetet

A pészah során fontos szerep jut a gyerekeknek, ugyanis a Tóra parancsolata szerint a szülőknek el kell mesélniük gyerekeiknek a zsidó ősapák történetét. Érdeklődésük felkeltése már a pészah előestéjén megkezdődik, mikor gyertyafénynél egy fakanállal és egy tollseprűvel össze kell gyűjteniük a lakásban eldugott, becsomagolt kovászdarabkákat, ezt nevezik bedikát chá­­mecnek, azaz chámec ke­­resésnek. Papírzacskóba gyűjtik azokat, majd az ünnep első napjának délelőttjén elégetik. Ez az elsőszülöttek böjtjének időszaka is, amelyet azonban kiválthatnak Talmud-tanulással, amely je­lenleg online kivitelezhető számukra.

Az ünnep első két napjának estéjén tartják a szédert, az ünnepi vacsorát, amelynek egyik legfontosabb eleme a Haggada, a zsidó szabadság olvasókönyvének felolvasása, amely az egyiptomi kivonulás történetének felidézése mellett útmutatóul szolgál a fogyasztandó ételek mibenlétét, sorrendjét és fogyasztásuk módját illetően is.

– A gyerekek általában na­­gyon szeretik a szédereket, mert ilyenkor sokáig fennmaradhatnak, gyakran ugyanis hajnalig is eltartanak

– mondta a vallási vezető.

Szimbolikus ételek

Az ünnepi asztalon gyertyák égnek, amelyeket rendszerint előző nap a zsinagógában égő őrlángról gyújtott a család, a széder estéken ugyanis új tüzet nem lehet gyújtani. Az este vezetője sok családban kitlit, fehér halotti ruhát visel, amelyet a férjek feleségüktől kapnak a házasságkor az új életszakaszba lépés szimbólumaként. A vacsorát a széken balra dőlve fogyasztják el, amellyel a római kor urait idézik.

– Ez annak a szimbóluma, hogy a római urakhoz hasonlóan nem szolgák, hanem szabad emberek vagyunk. A vacsorázók fejenként három maceszt kapnak, amely a három megmaradt törzset jelképezi. Az asztal fontos kelléke a széder tál, amelynek minden mélyedésébe szimbolikus étel kerül

– magyarázta Kendrusz Attila.

Az egyikbe a zroá, azaz a sült csirkenyak, amely az ősök pészah-áldozatára emlékeztet. Középre marort, salátában tormát helyeznek, keserűfüvet, amely a rabszolgaság keserűségét jelképezi. A bécá, azaz a sült vagy főtt tojás a másik pészah-áldozatot szimbolizálja. A chároszet, azaz reszelt alma és darált dió borral összefőzött keveréke a malterre emlékeztet, amely a nép házait összetartotta. A hazeret saláta, amely a Hillél-szendvics­hez szükségeltetik, végül a kárpász, a főtt krumpli kap helyet, amelyet sós vízbe mártanak. A kárpász a tavaszra, a sós víz a szolgaság könnyeire utal.

Bor, áldás és Jeruzsálem

Az ünnepi lakoma során négy pohár bort isznak, amelyek egyikéből tíz cseppet kicsepegtetnek, mégpedig a tíz csa­­pásra emlékezve. Ezzel azt jelképezik, hogy nem örülnek a másik nép szenvedésének, éppen ezért az ő pohár boruk sem lehet teljes.

– Kitöltünk egy ötödik po­­hár bort is Illés prófétának, amelyet általában a kinyitott ablak párkányára rakunk. Ő jelzi ugyanis majd a Messiás eljövetelét, így adunk esélyt, hogy megjelenjen. A lakoma végén áldást mondunk az étkezésre, megköszönjük. Szoktuk mondani, hogy aki nem mond áldást, olyan, mintha lopna a Mindenhatótól. Majd közösen elmondjuk a Hallél zsoltárait, a dicshimnuszt. Széder estén úgy fogalmazunk, hogy „mi rabszolgák voltunk Egyiptomban”, tehát kicsit olyan, mintha időgépbe ülnénk: lélekben visszautazunk, és egyszerre vo­­nulunk ki őseinkkel. Az este a nircával zárul, amely azt rögzíti, hogy emberileg méltónak kell lenni ehhez az estéhez, arra emlékeztet, hogy folyamatosan fejlesszük magunkat – részletezte a vallási vezető. Az est zárómondata: „a jövő esztendőben Jeruzsálemben találkozunk”.

– Ennek jelentése, hogy várjuk a Messiást, akinek eljövetelekor minden zsidó visszatér Izrael földjére – közölte.

A pészah második estéjén elkezdődik az omerszámlálás is, amely ötven napig, a Tóra-­átadás ünnepéig tart. Ez idő alatt részleges gyászidő van: nem tartanak esküvőt, nem vágatnak hajat, tilos táncolni és élő zenét hallgatni.

Idén kiemelt jelentőségű

A pészah további napjain ma­ceszt esznek, és imádkoznak.

– Egyiptom héber neve Micrájim, amely feltűnően zárt kifejezés. Ezáltal nemcsak a rabszolgaságot, de a spirituális bezártságot is jelképezi: olyan élethelyzeteket, amelyekből úgy érezzük, nem tudunk szabadulni. A széder vacsora során a dicshimnusszal az Örökkévalónak hálát adunk, hogy kiszabadít minket az ilyen helyzetekből. A pészah most, a pandémia idején éppen ezért kiemelt jelentőséggel bír – fejtett ki a vallási vezető.

A vacsorázók fejenként három maceszt kapnak, amely a három megmaradt törzset jelképezi. Az asztal fontos kelléke a széder tál, amelynek minden mélyedésébe szimbolikus étel kerül.Kendrusz Attila

Széder estén úgy fogalmazunk, hogy „mi rabszolgák voltunk Egyiptomban”, tehát lélekben visszautazunk, és egyszerre vonulunk ki őseinkkel – mondta a vallási vezető.