Vasúttörténeti kincsek között + galéria

– Tizenöt évvel ezelőtt az alapítvány hozta létre a Vasúttörténeti Emlékhelyet itt, Szentesen, a Korsós sor 51. szám alatt – tudtuk meg Valkai Csabától, a szegedi székhelyű Vasúttörténeti Alapítvány kurátorától, aki végigkalauzolt bennünket a nem mindennapi gyűjteményen.

A hazai történelem egy szeglete

– Gyertek csak, gyerekek, munkát adok! Le kell húzni a sorompót! – szólította meg a látogatók közül a legkisebbeket a kurátor. A gyerekek máris futottak, hogy kipróbálják a bakter munkáját. Igaz, e mögött a piros-fehér csíkos karos sorompó mögött most nem futott sín. – A szentesi motorgarázs 1928-ban jött létre. Ennek a gyűjteménynek az a feladata, hogy megőrizze a motorgarázs örökségét. Természetesen a kiállítás nemcsak a motorgarázsról, a vasútról szól csupán, hanem a magyar történelem egy szegletéről.

A séta a valamikori gépműhelyben kezdődött, ami raktárrá avanzsált, később pedig üres ingatlanná, amiből a Vasúttörténeti Alapítvány látogatóközpontot hozott létre.

A világ egyetlen fa kézihajtánya is itt látható

– A falakon mozdonyok festményei láthatók, de vannak itt aggregátorok, sűrített levegővel működő fékberendezések, sőt, a pénzverde ötvenes évekből származó kis villanyvasútmodellje is megtalálható. A kinti kiállítóhelyen olyan sínen közlekedő járműveket, kocsikat mutatunk be, amelyek már nincsenek használatban és komoly vasúttörténeti értékeknek számítanak. Van egy olyan vasúti teherkocsink például, amit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tavaly védett le. Azt írták, hogy a kulturális élet egyetlen és pótolhatatlan eleme, amit 1893-ban gyártottak. Nem a gyártási év a kuriózum, hanem az, hogy ebből csak egyetlenegyet építettek. Van egy fából készült kézihajtányunk, amiből már nincs több a világon, 120 éves, Koper Artúr vasúti velocipédgyárában készült. Az emlékparkunkban látható az 1927-ben gyártott, helyreállított nosztalgia motorkocsi, ami a magyar vasút legidősebb motorkocsija. Működőképes, akár el is lehetne indítani. Aki ellátogat hozzánk, megtekinthet egy MD motorkocsit is, amiből mindössze kettő maradt meg, az egyik a Budapesti Vasúttörténeti Parkban, a másik pedig nálunk – sorolta Valkai Csaba.

Titkos ajtók mögé is be lehet kukkantani

Nemcsak vasúti járműveket lehet látni, hanem egyéb vasúttörténeti emlékeket is, például azt, hogy hogyan is néztek ki a forgalmi irodák. Titkos ajtók mögé is be lehet kukkantani. Ki lehet próbálni a hajtányozást is, amit nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is nagyon élveznek. Valkai Csaba, aki nyugdíjba vonulása előtt 35 évig maga is a vasútnál dolgozott, mindent egyedül, a saját kezével végez az emlékparkban. Napi 12-14 órát dolgozik, kiállít, karbantart, füvet nyír és kalauzolja a látogatókat, akik szívesen hallgatják az érdekes történeteit.