A selejtezés Tóth Ágnes mumusa

Még 19. évét sem töltötte be Tóth Ágnes, mikor 1983-ban a Szegedi Nemzeti Színházban öltöztetőként kapott állást. Rátermettségét gyorsan bizonyította, két év múlva már jelmeztár vezetőhelyettesként folytatta pályafutását a teátrumban, ahol 1996 óta jelmeztár-vezetőként tevékenykedik. Rajongva szereti hivatását, munkásságát Varga Mátyás-díjjal és Pro Theatro-díjjal is méltatta már a színház vezetősége.

– Szerelem volt első látásra. Mikor idekerültem, az idősebb kollégák néhány hónap után azt mondták rólam, hogy már beleszagoltam a Mastix-ba. Akkor nem értettem, de később megtudtam, hogy az egy ragasztó. Valóban itt ragadtam – mondta.

Ezüstérmes kollekció

A színház épületének hét helyiségében sorakoznak az aktuális és a repertoáron tartott előadások jelmezei. Továbbá azok az általánosabb darabok, amelyekre bármikor szükség lehet, mint egy estélyi, egy frakk vagy egy koktélruha. Emellett Dorozsmán öt további raktárhelyiségben tárolják a korábbi produkciókból megmaradt, több tízezernyi maskarát. E jelmezekért, továbbá nyolc öltöztető munkájáért felel nap mint nap a jelmeztár-vezető.

– A lányoknál a huszonegyezredik, a fiúknál pedig a huszonkilencezredik jelmeznél tartunk jelenleg. Ám van olyan jelmezsorszám, amely alá húsz jelmez tartozik. Mikor idekerültem, azt mondták, hogy az Operaház után a Szegedi Nemzeti Színház rendelkezik az ország második legnagyobb jelmeztárával – fejtette ki, majd hozzátette: természetesen időről időre zajlanak selejtezések a gyűjteményben, ám elárulta, e tevékenység nem tartozik a kedvencei közé.

– Mikor egy jelmezt a kezembe veszek, rögtön feltolulnak bennem az ahhoz kapcsolódó emlékek, és a szívem szakad meg, ha selejtezni kell – mondta.

Minden a fejben

Tóth Ágnes a varroda mellett kapcsolatot tart a jelmeztervezőkkel is. Egy jó jelmeztár-vezetőnek nagyjából az egész készletet fejben kell tartania, hogy javaslataival segíteni tudja a tervezők munkáját.

– Ahogy a tervező megmutatja a terveit, rögtön elkezd kattogni az agyam, hogy milyen hasonló alapanyag van a raktárban. Régen egyébként gyakrabban használták a raktárat a tervezők. A '90-es évekig ugyanis a színházaknak saját tervezőik voltak, akik szívesen használták a korábbi darabok kapcsán készített jelmezeiket alapanyagként egy új produkcióhoz. Manapság ez ritkább, a vendégtervezők szívesebben alkotnak teljesen újat, mint hogy átalakítsanak egy más által készített jelmezt – magyarázta a tárvezető, aki az ügyintézések közötti szünetekben – kikapcsolódásképpen – a mai napig szívesen vállal öltöztetői feladatokat egy-egy produkció kapcsán.

Háttérben, de megbecsülve

Elmondta, soha nem zavarta, hogy kimarad a reflektorfényből. A produkciók sikerét saját érdemének is érzi, mindig együtt örül kollégáival, akik időről időre éreztetik nélkülözhetetlenségét és megbecsülésüket.

– A Szegedi Szabadtéri Játékokon a Carmenben öltöztettem Budai Líviát. A gyorsöltöztetésnél összegabalyodott a mikroportja a trikójával. Nem volt idő, széttéptem a trikót. Mikor kijött a következő jelenetről, annyit mondott: „tudjátok, a művészetünk nélkületek semmit nem érne”. Elmondhatatlanul jól esett, persze ez csak egy példa a sok közül. A művészek általában nagyon meg szokták köszönni a munkánkat – hangsúlyozta.